az egész nap az övé... a Millenarison  (nem szeretem a kampány napokat, éveket.. olyan kötelességizűek, letudnivalók), de elmentem - más motivációval persze, (én ha Radnótira gondolok, ráemlékezek, mindig apámra is... Bor miatt, erőszakos haláluk miatt...Meg hát persze a költészet(e) miatt..).Most más, mai költők mondogatják itt a pódiumon a reflexióikat róla. Sötét már  a terem, amikor belépek, bár pont most kezdődött az előadás, A hátsó fertályon van üres hely, amúgy mintha majdnemteltház lenne. És zaj. És vihogás. Egyáltalán nem az alkalomhoz méltó. Nem értem , miért jön el ide az, akit nem érdekel... Radnóti, a költészet, az emlékidézés. Megerőltetve a szemem látom, a vihogó , dumáló, mobiltelefonos közönség a fiatalság ... Gyanút fogok, hogy ki lettek ide rendelve...Node akkor is.. szünetben  panaszkodok egy felnőttnek, aki előttem ül, de kiderül, hogy ő tanár. tán épp a vihogóké. S tényleg meg lett mondva nekik, hogy 10 gyereket hozzanak magukkal..illetve küldjenek ide. Aztán a szünet után a szinpadról elhangzik, az egyik iró szájából hogy nekiesett egy feldühödött  tanárnő, hogy miért úgy beszélnek Radnótiról,ahogy, s hogy képzelik, hogy ez alkalmas a megszerettetésére, illetve nem diákoknak való a stilusuk se... (kellett nekem dumálni?) szünetben jónéhányan elmehettek viszont (én megézem az emeleti kiállitást)aztán meg  előbbre ültem)

Mindenkinek megvan a maga "személyes Radnótija, arról beszéltek a szinpadon a maiak... (csakhogy a hallgatóság még nem is ismeri őt, pláne nem az egész életművet, nincs miből választania) és mintha többet tudnánk meg most is az emlékezőkről. mintha csak ürügy lenne Radnóti... .Szerencsére elhangoznak a (kedvenc) Radnóti sorok is a szájukból.

és még nagyobb szerencsére, szünet után, elhangzanak részletek -autentikus szinésznő: Töröcsik Franciska szájából, a most megejelendő és nagyon várt Fanni naplóból, itt él igazán Radnóti azaz Fanni  féltett Mikje... és jó nézni mögöttük a közös fotóikat, csak a történet(ük) végére nem jó gondolni... de ott véget is ér Fanni mondandója --- s a napló, ami eddig is szinte csak a férjéről szólt, és a vele kapcsolatos aggodalmakról, féltésről,