ebédelek a Koronában, közben szól a mobilom, de nem , nem a lányom hív...mint általában... a Könyvtárból hívnak, hogy mennék-e át, gyerekek vannak itt, a szarvasi nemzetközi zsidó táborból... és múltat kutatnának...
át is mentem, ebéd után, eleinte nem nagyon értettem , miről van szó, de lassan tudatosodott , hogy én is lennék az a bizonyos múlt, amit kutatnak... egy kezemen meg tudnám számolni, hány zsidó van a városban , de őket - és ez új elem!- az is érdekelte, (főleg?),hogy milyen a lakosság viszonyulása... illetve milyen volt , mikor visszajöttünk a deportálásból... (beszélgetésünk közben többen is mondták, az ő nagyapjuk is Borban volt, mint az én apám, csak megszökött, hogy a nyagyanyjukat is deportálták, mint engem meg anyukámat...) Mondtam, hogy olyan régi időkre azért nemigen emlékezek vissza, mikor hazajöttünk, meg hogy nem is nagyon volt ez téma, illetve amit tudtam, már megírtam..., le is emeltem a polcról a Sós kávét, (benne a hasznavehetetlen kisgyerek történetét a lágerban) meg az újabb antológiát, a Lányok, anyákat, még le is fotózták, a címlapot..- a dédanyámmal, lányommal, meg aztán engem is, velük...csoportképen:...
később eszembe jutott, hogy a legutóbbi Marosvidéket oda kellett volna adni nekik, abban több irás is van, a makói zsidósággal is kapcsolatban, az évforduló kapcsán kértek fel bennünket, én is írtam, meg a lányom meg a Kecskeméti Ármin egyesületünk elnöke, Urbancsok Zsolt. Akit fel is hívtam, mondta, voltak is nála már mások az egész társaságból, összesen 80-an jöttek!) ,- küldtem is volna az én kis csoportomat is, de aztán én kísérgettem őket a közelben hiszen itt volt egykor a zsidó környék a könyvtár utcájában, a Deák ferenc utca - a kis zsidó utca, a sarkon, ami most kinai áruház, volt valaha a zsidó iskola, de még én is odajártam kiskoromban hébert tanulni, meg purimkor hegedülni a Moaj zurt...(de jó volt ezeket mondani, úgy hogy tudom, értik, meg érdekli őket - ), meg szemben szegény kántorunk Schulmann bácsi lakása, előtte a gyönyörű templomunk a nagy kertjével... mindent lebontottak,,, (Kik?!- tette fel a nagyon nyilvánvaló kérdést egy nyíltarcú fiú! - amire csak annyit tudtam -kitérőleg- mondani: bonyolult...) de már épül elől az emlékjel... az alapját megnéztük... (ez már a régi u.n. nagyzsidó utca eleje)... tovább mentünk , az ortodox zsinagógába.(Vorhand rabbi térre).
szemben megmutattam a neolog rabbi Kecskeméti Ármin emléktábláját is... (a róla elnevezett kis sétányon). Útközben a Makai Emil költő emléktábláját. (apja is rabbi volt itt)
Aztán ők visszamentek a könyvtárba, a többi csoporttal találkozni, én meg megvettem a Marosvidéket, és visszanéztem a zsinagógába, tudtam, hogy oda még jönnek később.., jött is nem soká a vezetőjük, Fritz Zsuzsa, akinek odaadtam a lapot, meg "összekötöttem" mobillal U. Zsolttal, aki "mindent tud" a makói zsidóságról mint helytörténész (azt is amit én nem..) aki jött is, készségesen, és jöttek a gyerekek is, "seregestül" olyan jó érzés volt látni, ahogy megtöltötték a zsinagógát, beszámoltak , mintegy csoportmunkaként a kutató tapasztalataikról (kiderült, hogy a lakosság kedves volt, de eléggé elzárkóztak a kérdéseiktől, illetve nem igen tudtak (nem akartak? ) válaszolni...
Zsolt nagyon érdekesen beszélt rólunk, múltról, jelenről, s tetszett az a megfogalmazás (nem csak nekem), hogy van (legalább) egy virtuális makói zsidó közösség is... mert szerte a világban a makói gyökerű zsidók őrzik zsidóságukkal együtt makóiságukat is, (mégha csak egyszer egy évben jönnek is ide, imádkozni, egykori rabbijuk jarzeitjakor.)... Odaadta a négy makói zsidó gyerek történetét feldolgozó (tan)könyvét is...
F. Zsuzsa megköszönte, a segítésünket... azt mondta, két hét múlva jönnek a következő turnussal is...
Igazán megható volt a jelenlétük...az őszinte érdeklődésük, kedvességük...
s ahogy közösen imádkoztak, énekeltek..
élettel töltve meg a többnyire üres zsinagógát...
Aztán kigördült velük a két hatalmas busz...
És újra üres lett a zsinagóga...
