Istenem!
Életünk egy-két jó év?
S az is öntudatlanul?
Hézagosak a csoportképek
mellőlem hányan elmerültek!
Nézünk lefelé a mátrai
turistaház erkélyéről
és még csak tériszonyunk
sincs húsz évesen
S van – szegény Zsuzsi -
kinek még
tíz se adatott hozzá
De miért?
Életünk
talált ajándék?
Milyen nagy jelentőséget
tulajdonitunk mindennek!
Zsuzsi is annak a
logika egyesnek.
Hát mit számít?
hol itt a logika?!
Nézünk lefelé az erkélyről...
Mit hittünk az életről?
Azt biztos nem, hogy
ennyire rövid is lehet
s oly könnyen végeszakad.
S hogy ennyire múlékonyak
vagyunk valamennyien.
