Egy fiatal - még többnyire ismeretlen - festő (egyébként nyomdász) (Boldizsár Gábor)állítja ki képeit a könyvtárban,

aki bemutatja viszont, régről ismerős. Még fiatalkorából, (korunkból), amikor Makón, a régi művésztelepen alkotott. Különleges, nonfiguratív, csodás színhatású, érzékletes képeit megjegyeztem. Kicsit szélsőséges, extravagáns modorát is, amire kissé talán rá is játszott, amikor pl szójátékot  facsarva a nevéből (Psicho)patakiként mutatkozott be... egy régi nyár régi kerthelyiségi asztala mellett (amit jellemző módon ma Matuzsálemnek  neveznek, ) elcsodálkozott a tarisznyámon, hogy mennyire aktuálisan benne sorakoznak  az aktuális műtermékek (könyv, folyóirat,  lemez stb) - ....

".... tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján?..."

nem ismerném fel én se, őt se, hófehér lett a haja, és mennyire konszolidálódott, de milyen ragyogó dolgokat mond, izguló túlfiatal tanitványáról... és mennyire örökérvényűt, épp azt , hogy "a múlandóságot akarja megállitani"

(de hát ugyan ki nem? , aki alkot..., aki fest... ez a festő fotószerűen ugyan , s felhasználva a fotózást is, kiinduló alapnak, de lehagyva a felesleget, az esetlegest...

DE ugyan, ki tudná a múlandóságot igazán megállitani?....azt a múltak iszapján elcsúszó szegedi asztal is.

hol  van  a festő, akinek ugyanolyan színű volt a szeme mint az enyém (szürkés-zöldes-kékbejátszó.... vigyázzunk rá- mondta)

de az övé már csak az önarcképein látható..., mert már nincs... egy autóbaleset óta... (s az enyém is megfakult, szürkehályogtól)...

és hol van az a festő, akiről csak beszéltünk, legendákat, s nem sokkal később bele is halt a születésnapján, végleg beleveszve a legendákba (mellesleg akkor én is majdnem...)...

persze a képek , mégis, maradnak... túlélnek... megmaradnak... életeken túl... "ars longa" de "vita brevis"

Csak az lehet mégis  szomorú, ha mi magunk idő előtt kihalunk az életünkből...

ha elveszitjük a múltunkat, az emlékeinket , magunkat, ha kifakulunk, kikopunk mi magunk is, s nem csak a hajunk (szemünk).... (s még kép se őriz)

De azért inkább igy legyen, .. mint Dorian Gray..(arcképe ) esetében:..