6 évig irtam minden nap gondolataim, érzéseim legjavát ("nulla dies sine linea" mottómnak megfelelően) - a freeblogon - ami március közepe óta nem volt lehetséges, most már be se tudok menni... szerverhibát jelez- és minden eltűnt. S bár elmentettem a dokumentumaimba, a fotók onnan is, letölthetetlenek (nincs honnan?...!)... S ha mindez kevés, tegnap d.u. a laptopom is felmondta a szolgálatot...azonnali merevlemezcserét javasolt a hibakiírás...Vittem is a számítástechnikai boltba, ahol megnyugtattak, holnap kicserélik (de a merevlemezt nekik is meg kell előbb rendelni)., persze az nem tudható, hogy a sok hiba miatt, érte-e s milyen veszteség becses és számos dokumentumaimat, el kéne menteni, is majd -mindent legalább két példányban, mindig is ... igen majd DVD-re, javasolták, az elállhat akár 50 évig is.-...mondják,. mikor is egy öreg (nálam is öregebb) hajlott hátú néni betopogott az ajtón, bizonytalanul, a táskájában matatva, -Mit kér? - fordulnak hozzá, mire ő - nem találom a tollam, tollbetétet szerettem volna bele...-Nálunk ilyen nincs... hangzik a mosollyal kísért válasz. Én eligazítom a legközelebbi papírboltba, sajnálom, de egy kicsit irigylem is.Ő még tollal ir. Az nem is tűnhet el, csak úgy - még 50 év múlva se... A gyerekkori gyöngybetűkkel irt naplóm jóval "korosabb" is annál, még csak nem is halványodtak el tintabetűi.
S milyen labilis ez a virtuális világ. Van is és nincs is,mert nem tudjuk meddig is... és mi okból illanhat el. Akárcsak majd mi. 50 év múlva hol leszek már , ugyan, mit izgat engem ez a záros idő a DVD-ben.
Dehát tán épp azért, mert illanó életünkről valami nem illanó nyomokat szeretnénk hagyni?