erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

az olvasás éjszakájára

2013. szeptember 19. - gond/ol/a

már mindenféle éjszakák vannak: múzeumok éjszakája, könyvtáraké... van ebben valami sejtelem: akkor menni ezekre a helyekre, amikor egyébként zárva vannak

node ez a mostani: az olvasás éjszakája..nyitott kapukat, azaz éjszakákat dönget, legalábbis az én képzeteim szerint. Mert számomra mindig is az éjszaka volt az olvasás legfőbb időszaka (még a tankönyveké is a vizsgaidőszakban), nem beszélve az Európa Zsebkönyvekről, meg a Modern Könyvtár darabjairól, amik pl kezdőtanárkoromban egy-egy éjszaka kitárták a világot...(hiába voltam nappal egy "poros kisváros tanára', éjjel világpolgár, nagy szellemekkel találkoztam, földrészeket átutazva -és aztán talán nappal ettől egy kicsit tágabb perspektívát és asszociációkat nyújtva s tudtam tanítani... ha talán a kelleténél álmosabban i?)de feltöltött az irodalom, aminek szeretetét hogy is tudtam volna továbbadni, ha nincsenek mögötte(m) az éjszaka olvasmányélményei...

no most viszont kikiáltották ezt az olvasás éjszakáját is, kikerült az olvasás intimitásából az esemény... lányom , aki ugyanabba a gimibe járt, vagy 40 évvel később, mint amibe én, s mint ahol tanítottam az irodalmat. (olykor ő is bent volt az óráimon, ott hallott József Attilákat, Radnótikat, és saját utólagos bevallása szerint az ő hatásukra kezdett el írni "komoly" verseket már kisgyerekkorában... most hogy hivatalosan is " felnőtt"költő lett (nem csak afféle gyerekszínész akarom mondani -költő, meghívták (volna) a gimibe díszvendégnek, de épp a saját pici gyereke (kisunokám) illetve utazási nehézségek miatt nem tudott jönni, csak üzenetet meg verseket )küldött, mint olvasom a Délmagyarban is:"

"A rendezvényre szerették volna meghívni az iskola egykori diákját, Turi Tímeát, aki a költői pályán már szép sikereket ért el. Tímea (...) nem tudott hazajönni, de felolvasták az erre az alkalomra írt köszöntőjét. Levelében hangsúlyozta az olvasás magányos tevékenységének közösségi eseménnyé tételét, hisz az este az olvasókat az olvasókkal kötötte össze."

de  épp erre az eseményre, az olvasáséjszakájára készítettek (korábban) rövid filmet fiatal szerzőkről, s köztük róla is , (egy írótársnővel) - ami időközben felkerült a netre is, íme:

volt Makón a KIncskereső könyvesbolt előtt is - és épp volt tanítványaimnak (Bodzsár Erzsikének, Rozsnyai Jánosnak)- könyvbemutatója, irodalmi beszélgetése

El is mentem volna, ha nem épp akkor kellett volna mennem a szemorvoshoz kontrollra,

A szemünkre pedig muszáj vigyázni! (az olvasás éjszakáján is)

Mert hogy is (mivel is) olvashatnák különben ...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr688328500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

301098 2013.09.20. 09:29:52

"belső, intim tér" - igen, többek között ezért szerettem/szeretek olvasni, mert "belül" vonulhattam el a világ elől, s a sorok között néha önmagamba. Hány ember nem szereti a csendet, egy percre sem egyedül lenni, hogy ne kelljen önmagába nézni!?

301782 2013.09.20. 20:43:38

apropó szemüveg! tényleg egyre fontosabb kelléke az irodalom élvezetének :) ++
süti beállítások módosítása