egyre több szférából tapasztalom, a közelmúltban is, hogy egyre inkább az élet, a dokumentum veszi át a szerepet az irodalomban, filmben , illetve az emberek műalkotások iránti érdeklődését jelentősen áthatja, befolyásolja az elsődleges valóság utáni érdeklődés. Magyarán, ahogy Ady is megírta már…

láttam egy szép fotót egy blogban, Múlt cím alatt. (Itt.) tökéletes kompozició, amit a valóság rendezett el, vagy ahogy kisebb eszmecserénkben (kommentekben) a fotózó-bloggoló szerző kifejtette :"elrendez mindent a természet és a valóság" (ahogy én is irtam előbb: a valóság a legfantáziadúsabb mese…

  majdnem nem néztem meg a filmet nekem ez a Spencer név nem mondott semmi, ha Diana lett volna, az igen   de most épp a Spencer vagyis a lánykori vezetékneve volt a lényeg, oda kivánkozott vissza, s a régi saját családjához...(apja - szimbolikusan - madárijesztőnek használt zakóját…

                             Bárdi Andrea kiállitsámegnyitóján    én mindig csak kullogtam  a valóság után   sose teremtettem  semmit   dehát az az Isten dolga!   nem akartam belekontárkodni...   ***   (vagy teremtők lehetnénk mi magunk is?   istenek?   csak merni kell!    s…

    újra a levéltár hangulatos udvarán,, kiállitásnyitón (még széket is kaptam (most is, bár később jöttem) a figyelmes házigazdától, U. Zsolttól, sőt még szomszédomnak is kérhettem) már részben itt vannak (a szimpoziumra) a művésztelen tagjai is... közülük való a kiállitó művész is:Sonkoly…

 megnéztem Antonioni Nagyitását, (1966-os!)tán már harmadszor (vagy negyedszer is?(És egy másodpercét se untam! megint más részletekre  (is) figyeltem fel pl a szélsusogás baljós  jelzésszerűségére már a zöld helyszínre lépés elején a bűnös lány türelmetlen izgatottságára... a végén a pantomim…

 előbb láttam Levitán Arany ősz c festményén az ősz aranyát és a Vig szinház Cseresznyéskertjének szinpadán  az örökké hulló leveleket mint a valóságban!                         időben biztos megelőzte.... s azóta is hozzájuk hasonlitom  az őszt :)      

...meghatározhatatlan ideig tartó együttlétre jó hogy (rossz vagy nem de) szokásom, hogy végignézem a film vége után a leúszó stábot, hallgatom a filmből megmaradt zenét, nem tudok rögtön váltani a hétköznapi valóságra a film világából (különösen nem egy ilyen részben álomszerű film után..ahol…

  Erdős Virággal beszélget a lányom, aki harmadik kis fotós verses dokumentativ könyvecskéjét jelentette meg (ugyancsak) a Magvetőnél a Hős utca hőseirőlpusztulásra itélt környékről, lakóiról olyan dolgokat mond ars poeticájaként ,ami akár az enyém is lehetne, ha ennyire elszánt és tudatos…

  ha meg akarod tudni a mai magyar valóságot különös tekintettel az egészségügyi és a falusi viszonyokra, feltétlenül nézd meg a Zárójelentést! De ne a filmet szidd, ha nem tetszik, amit látsz, (nem a tükör hazudik) !ráadásul kapsz remek arctanulmányokat, karaktereket viselkedésrajzokat, zenéket…