a Múzeumban volt az aktuális (tavaszi) Marosvidék bemutatója. immár a 13. évfolyamé - látom a borítóján!     afféle   helyi (helytörténeti) kulturális folyóirat (perodika - évente négyszer megjelenő) amije nagyon jó, hogy van a városnak (és környékének) Néha - ha felkérnek -, én is irok…

  ez a vidéki csend és nyugalom...még március 15-én is... délután hivatalos voltam  a hagymaház ünnepségre, mert az egyben a szavalóverseny eredményhirdetése is volt igy kihagytam a szabadtéri, Kossuth szobor előtti városi ünnepséget,  ami 11-kor kezdődött, vagy inkább lekéstem volna?12 után…

no, ettől is elszoktam már... szavalóversenyek, pedig valaha - a legkülönbözőbb formákban s szerepekben - szinte állandó része volt az életemnek ugye először is a magam diákkorában vettem részt szavalóversenyeken... emlékszem az Ady emlékezetével (Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel…

  no, még valami, amit úgy untam... míg voltak, és most hiányzik? , hogy  már nincs - a számomra   ez az a bizonyos "nőnap"-i megemlékezés - a "hivatalból" kapott egy szál virágunkkal... többnyire a protokolláris szegfűvel, a munkahelyünkön, a gimiben, a kedves férfikollegáktól, akik ekkor…

Ma az étteremben nem az a kedves kis pincérlány szolgált fel, aki iskolatársa volt a lányomnak, pár osztállyal lejjebb, s még hasonlítottak is egymásra... fürge volt kicsinek is és élénk, mosolygós, pincérnek is ügyes, barátságos, és rendes, udvarias... korábban egy másik étteremben dolgozott, de…

őzike őzik-e , ezzel a rímes-játékos feladvánnyal tréfált meg először, megszeppent  "gólyát" -avagy inkább"őzikét"(?)- aki bizony őzött a kisvárosból az ugyancsak (bár rejtetten) őző nyelvjárású de nagyobb, egyetemi városba kerülvén, még eleinte. Kiszólított a táblához, s mondta írjam fel: őzike,…

minden évben van ilyen, de most már (az új polgármester óta, nem a nyugdijas közalkalmazottaknak, hanem minden idősnek, bár most nem volt telt ház a járvány miatt)  ott ülök egész fent elszigetelve!     és minden alkalommal nérói buzgalmú polgármesternőnk is gitározik(most kisérte a…

ma akárhova kattintottam a távirányítóval, mindig valami figyelemreméltóra találtam - bár persze mind a vége felé járt, dehát mindent úgyse lehetne megnézni (mindent elolvasni se, megírni, se megélni - hagyjuk!) ma - pedig most se szántam időt tudatos tévézésre, mert arra végképp sajnálom a mindig…

tegnap este esett az eső (majdnem hó), már vissza is kanyarodtam a biciklimmel, de aztán újra jó irányba fordultak a kerekek, a könyvtár felé, a hátsó sorokban még bőven volt szék, egyikükre akartam ülni, közben jött régi kollegám, ő még aktiv történelem tanár (de mennyire az!) neki mondták a…

   "Szegény ember vizzel főz" - mondhatnám nagynagynénikémmel(aki szeretett szóképekben, szólásokkal tarkitva beszélni -kezdetben sose értettem mit mire ért.de elmagyarázta) hát most picit döcög ez a hasonlat, de ez jutott eszembe nincsenek nagyon megfelelő kultúrprogramok, hát megteszi a viz…