ha meglenne (még) Makón a neológ zsinagógánk, akkor ma este elmentem volna oda...     holnap lesz a megtérés szombatja és ma annak az előestje, és rögtön utána vasárnap Kol Nidre, Jom Kipur előestje, és hétfőn Jom Kipur azaz "hosszú nap" a 25 órás bőjt miatt "hosszú" -azaz engesztelő…

Hermann Laci múlt pénteken New Yorkban meghalt - olvasom a szomorú hírt unokanővérem Torontóból jött email-jében, s hogy biztosan emlékszünk rá, anyukáink féltestvérének, Böske néninek volt a fia...  Jaj, de mennyire emlékszem! Csak a halált nem tudom vele összekapcsolni. Maga volt az életvidámság…

  ŐSI NEVEINK NYOMÁBAN Az eredeti nevünket kerestem -levéltárban-, amit még a nagyapám használt, mielőtt magyarositotta Gondára... Valamikor, évtizedekkel előtt, Bécsben, a nagybátyám emlitette (a hires prágai Löw rabbi ősünkkel egyetemben), de elfelejtettem... illetve elhomályosodott…

itt járt nálunk, Makón, egy kis csoport, pestiek, zsidók, és hallássérültek, és nagyon érdeklődök, kedvesek, közvetlenek, frissek. Pedig egész nap zuhogott az eső, de ez se tudta kedvüket szegni. pedig nem is túl fiatalok... már Szegedről jöttek át, megnézni a zsinagógát, a múzeumot, a makói…

 apátlanul - nem egyedül a     90éves Ferge Kecskeméti Zsuzsával életútinterjú--- leghamarabb még a felrakás idején, éjjel hivta fel rá figyelmem bloggerina társnőm,  eme szavakkal: Most néztem meg Ferge Zsuzsával a beszélgetést, 90 éves kora ellenére csoda friss szellemű. Ajánlom, ha még nem…

   egy fotó...egy mosoly...     nem birom ki, hogy ne rakjam fel ide is ezt a fotót, amit a Levéltárból kaptam, az igazgatójától az archivumból (DV- gondolom délvilág a röviditése) (kaptam már onnan számlalevelet a nagyapám aláirásával, fotót ügyvédnagybátyám fiatalkorából, régebben apám…

 megnéztem a Napfény izét, újra... tulajdonképpen eredetileg a vissza-visszatérő Schubert motívum (meg a Tavaszi szél...) hagyott bennem mély nyomot, no meg a kezdő képsor, ahogy a kis Sonnenschein fiú elindul a nagyvilágba egy kis faluból --(mintha az én  legendás nagyapámat látnám…

      elkerülöm  régi házunk udvarát Löwinger nagyapám  egykori fatelepét hol újabban  minden decemberben fenyőfavásár van   a kis jézusért ki ekkor született én majd csak januárban leszek meg   ha addig meg nem halok