ülök a napon egy utcai padon de alig van melege, ereje igy november közepe fele itt a tél, amikor már le se ülhetünk utcai padokra s amúgy is mindjárt este van pedig még csak délután  

 kiültem -vénasszony - a padra egyedül - s nem is pletykálva mégha lennének is hörülöttem   nem az én világom épp elég nekem a magam élete baja és öröme   én csak a napot élvezem mi még idesüt s más most nem is érdekel!      

      a fák oly nyugodt megadással méltósággal várják sorsukat lombjuk vesztét - levelük se rezzen hogy igazán szégyenbe hoznak   példát kéne róluk venni!   persze könnyű nekik, hisz mit se tudnak róla   vagy ki tudja...      

        abszolut csend abszolut béke abszolut nyugalom   kék ég zöld fák átlátszó levegő fodrozó folyó   mért vagyok  nyugtalan akkor?    

        nem, nem birom, felállok az Abba utánzat (3 nő) koncertjéről,  még visszafülelek, csinálok fotót is,s de nem birom, tovább megyek, hazafelé, el innen, el...   szembejön a templomtéri esemény főszervezője, képviselónk, kedvesen (tán kicsit pityókásan is?) meg közvetlenül a nevemen…

  azt hittem, hogy nem megyek el, aztán mégis ugyanis sehol egy hivatalos híradás, plakát vagy pláne meghivó nem volt róla csupán irnformálisan szereztem tudomást hogy régi "földink", közeli ismerősünk, iskola-, (sőt talán igy is mondhatnánk: hittársunk sőt  inkább sorstársunk...) újra Makóra…

   egyik régi osztályom 50 éves találkozója másfél napra tervezett első nap a Maros partra kicsit előbb értem ki, rám is csapott egy "növendékem", fura módon azzal a kérdéssel, hogy hogy jöttünk mi haza a deportálásból, és rögtön hozzátette, némi szemrehányással!, hogy én soha nem beszéltem…

    várjuk a fényt - ebben a nagy s növekvő sötétségben, és csinálunk is mesterséges fényeket... várva a karácsonyt adventi koszorúkkal, és sorra gyújtva chanuka gyertyáit... pedig belülről kéne világítani... de hátha segítenek a külső díszletek is a kávéházban kifejezetten kellemes és…

 végtelenül hálás lennék, ha valaki elárulná, hogy lehet rámismerni, maszkban(is)?!   mert hogy lépten-nyomon rámköszönnek  hasonló maszkokba burkolt számomra felismerhetetlen arcok - az biztos! köszönök, köszönök, én is, csak fogalmam sincs kiknek!

halványulok   igy emlékezzetek rám ha emlékeztek netán   de azért ha lehet, teljesen ne tünjek el!