mit számít a cél?     élvezd az utat! (akárhova visz)  

   napokig lázban tartotta a közvéleményt, hogy a miniszterelnök egy havi horvátországi nyaralása közepette szakállt növesztett     micsoda szenzáció mire hazajött - konszolidálódott     (ó bárcsak átalakulna kicsit belül is!)

        elsárgultak a levelek ősz előtt a fán   felperzselte őket a vadul tomboló nyár   gondolkozz el ezen vajon érdemes-e...   ja, hogy ezt nem mi döntjük el    hogy felperzsel-e  az élet   hogy előbb halunk-e meg   mint illene...  

      OLYAN RÖVID AZ ÉLET (NEM CSAK RÉGI SLÁGERdalszerzők szerint); és most az jutott eszembe ezzel kapcsolatban, csak úgy, (ahogy folyamatosan tűnnek el emberek az életünkből), hogy nem becsüljük egymást eléggé, amíg vagyunk... pedig... bizony, kellene, s addig..  

persze az is lehet - hogy mint abban a bizonyos viccben - úton lenni a legjobb. (se itt se ott) maga az utazás se rossz... újabban észre se veszem, mikor már megérkezem... (olyan jól lefoglalom közben magam mindenfélével: olvasással, nézelődéssel, szunyokálással -legutóbb egy kedves kis utitárs…

ezt a virágot  (orchidea) március 15-én     kaptam. Szép diszcsomagolásban, de úgy tűnt, hogy a celofán alatt kicsit megtört a virág, kicsit már kókadozott is.   nagyon örülök, sőt büszke vagyok, hogy a hervadás folyamatát sikerült visszaforditani, sőt azóta újabb virágzást láthatni... csak…

  kerékpározás közben jutnak a legjobb gondolatok az eszembe épp bekanyarodtam vele , ebéd előtt, az ételbár elé...még gondoltam is rá, hogy ez a két rövid, frappáns , egymásnak feszülő és mégis egymást kiegészítő  s fontos gondolat - ami hirtelen - a fejembe ötlött, pont jó lesz a…

  A napokban döbbentem rá, hogy Makón már az összes újságos bódé is bezárt! Ez egy fokozatos folyamat betetőzése volt. Igaz, közben egyre több  - főleg élelmiszer)üzletben  (áruházban)lehet kapni egyre több újságot, folyóiratot is, persze nincs köztük olyan irodalmi folyóirat , ami engem…

  sunt rerum lacrimae   vannak a tárgyaknak könnyei, azaz nekünk, akiknek a tárgyakkal dolgaink vannak, mi "lelkesitjük" át azokat.... önmagukban nincs sok értelmük, jelentésük... de a körülöttük ólálkodó érzéseink, az emlékeink, az emberek, akikhez közük volt... teheti becsessé őket... valójában…

  no, jó... üres a postaládám... eddig azért minden évben erre a napra, (már pár nappal előbb) megbízhatóan és pontosan várt egy képeslap régi iskolámból, munkahelyemről, a névnapom alkalmából, köszöntés... most meg semmi... (?!) magam is elcsodálkozom  magamon; ezen a kicsinyes berzenkedésemen,…