kerékpározás közben jutnak a legjobb gondolatok az eszembe

épp bekanyarodtam vele , ebéd előtt, az ételbár elé...még gondoltam is rá, hogy ez a két rövid, frappáns , egymásnak feszülő és mégis egymást kiegészítő  s fontos gondolat - ami hirtelen - a fejembe ötlött, pont jó lesz a blogbejegyzésre...

de leszálltam a bicikliről, megebédeltem.. és a két , csinosan összefüggő gondolat tartalmát... mindenestül elfelejtettem. Azaz csak a formájára, a keletkezése körülményeire, emlékszem, a tartalmára nem.

kipattant a fejemből, mint Pallas Athene (Zeuszéból), és eltűnt... azóta is - hiába -keresem...

lehet, hogy újra biciklire kéne ülnöm, és ugyanott bekanyarodni...?(az azonos szituációk és helyszínek mindig visszahozzák az elveszett dolgokat, igy vagyok még a tárgyakkal is, mert azokat meg pláne ott hagyom, ahol épp vagyok és leteszem...(egy kulcscsomót, egy szemüveget, stb...) node a gondolatokat mégse kéne, csak úgy széthagyni, (mert  láthatatlanok, igy aztán örökre elveszhetnek...) ha már olyan jók, persze, lehet, hogy az elveszitésük teszi őket igazán becsessé...

....

régi tanítványomtól kaptam levelet, amit két régi (hetvenhármas) diákszínpadi csoportfotómra irt, amit elküldtem neki, megköszönte, többek közt ezt irta...

"...nagyon-nagyon köszönöm a fotókat! A makói gimi akkor meseország, és én minden jót
megkaptam Tőle(tek). Igen hálás vagyok...."

(jó volt nekem is a régi diákjaim tiszta tekinteteibe nézni, újra, legalább a fotókon)

foto

érdekes egybeesést fedeztem fel a később felrakott litera  netnaplóval, (vőm irta, tegnap meg az az unokámról, arról, hogy játszik vele) ahol csak kérdésként és álmokként szerepel az elküldeni akart egyetemi tanárjaik mellett tüntető  diákokkal kapcsolatban , de ugyanez a "meseország"..(?!)

 "Milyen törékeny erő van ebben, átlag 21 éves bölcsészlányok és fiúk körbefogják, körbesétálják az épületet, amelyet féltenek, és azt kiabálják, hogy az egyetem az övék. Ki volna az, aki nem ilyen, a Bildungban minden erőszaktól irtózó elszánással hívő, csiszolódni vágyó, tündéri stréberekről álmodna, hát nem csak Meseországban van ilyen?"

amit elvesztünk, az mindig "mesésebb" lehet(?)--- bár levéltári kutakodásaim közepette is azt láttam, hogy milyen elhivatott, komoly munkát folytattunk mi, tanárok, a gimiben, a tanitványokért, a tanitásért, csupa nemes szándék, és  eredmények is megmutatkoztak !... úgy tűnt, nem volt hiába,...

aztán valami el kezdett hanyatlani...

(tán bennünk is...)

mi történt, mi történik... ebben az országban?!

.....

vagy talán csak elveszitjük a legjobb gondolatainkat, mint én a biciklimről leszállva - valahol az országúton...,  láthatatlanul, meg a múltban vagy álmokban  hagyva...(?)

aliz2. :: 2013. febr. 28. 1:34 :: 12 komment :: Címkék: elmékedés