akik örökké mosolyognak... is elmennek emlékszem rá, egyetemista korombólmentünk az utcán, s ők mindig szembe velünk jöttek, a Kovács Zsuzsa belakarolva akkori párjába Király Leventébe...felnőttesen...egy csoporttársamnak iskolatársa volt (ő is elment már)nem tűnt egyszerű földi lénynek, már…

  szálltak a percekigazi zenei . emberi élmény volt látni s hallani ahogy jobbnál jobb hangok megszólaltak,s közben a mestertanár a színpad szélén együtt lélegzett - mozgott velük, néha újra énekeltetett, de mindig konstruktív voltkölcsönös hála és köszönetmondások hangzottak elmi meg szintén…

volt egy osztálytársam, a Szabó Irma, elég jó kapcsolat volt köztünk, barátságféle, bár ő elég visszafogott volt, inkább csak mindkettőnk viszonylagos magányossága, elszigeteltsége kötött össze...lazán, nos Irma, ha jól emlékszem, az amúgy elég apatikus Irma felélénkülve és nagyon sokat beszélt az ő…

hát nem tudom mit szólnának ezek a hithű "hoszet" ORTODOXaink... mindenesetre egy se volt jelen közülük (hisz külföldre szóródtak) másrészt nem az ő kizárólagos tulajdonuk a templom, zenetilalmával együtt   korábban is mentem , hogy felkereshessem sír helyett az emléktáblát apám nevével, ami…

Proustnak a madlen, egy sütemény íze, nekem meg úgy látszik a fülem az érzékenyebb érzékszervem, mert két hallási élmény is ivódott nagyon belém a legkorábbi időkből, sőt 3 a legelső bombák süvítése -fütyülése volt, ami csak utólag tudatosodott hogy az lehetett a második padló röcsögés nagyanyám…