a nemzekozi könyvfesztiválon   ---részlet szegő szerk naplójából " :

Helyben vagyunk és időben is. Meg tömegben. Szombaton szinte lépni se lehetett. Mi, magvetősök is egyetlen lábbá álltunk össze a stand mellett ezen a képen. Ilyenkor munkánk tárgya már nem a könyv, az már megvan, a lábjegyzettől a fülszövegig, hanem az író és az olvasó. Ajánlunk és vélünk. Tolmácsolunk, tollat adunk, tologatjuk a dedikálásra váró sorokat. Míg a baráti beszélgetések jellemzője, hogy azt a felek bármikor tudják folytatni, addig a szakmabeli társalgások ismérve, hogy bármikor abba lehet hagyni. És sokszor muszáj is, mert helyzet van: olvasó jön, szerző szalad, de a könyves marad.

zárt kört alkotnak 

kitaláltam melyik lábhoz tartozik lányom egészében

de ide, közibük  (nekem)  behatolni tilos!

de ők jól összetartoznak, egy a szeretett munkahelyük! "a könyv" a mindenük...

de ne bántsd köreiket;  Noli tangere circulos meos) (lányom, mint Achimedesz követője - mondhatná, nekem, legalábbis

)