Timi "benne van" az októberi jelenkorban, versekkel és tanulmány ill. kritika róla Út és arabeszk cimmel
"
Három szerző szerepel még a versrovatban. Solymosi Bálint három számozott részletet közöl a felderítés és szuvenír feliratú ciklusából. Kontemplatív, egzisztenciális karakterű írások, amelyek jócskán túlmutatnak a személyes jelentőségen, és valósággal a létértelmezés húrjait pengetik. Ráadásul nemcsak az egyes versek végére illesztett bibliai idézetek nyitnak asszociációkat, hanem számomra például ez a versbeszéd – például amikor azt olvasom, hogy „mint a bohóc / hold óriási lépte, mit az idő, a kora télen is »virágzó halál« oszt / jelentéktelennek (és vak öröklétnek) tűnő apró részletekre”, vagy azt, hogy „Miféle alkalmak adódnak találkozásokra? Sokfélék, ámde, / végül is, a közös elhallgatás helyszíneiként maradnak / emlékezetünkben, mint mikor a bábszínészek elhúzzák / kezüket a játékfiguráktól” – Pálinkás György írásait (líráját és prózáját egyaránt) juttatja eszembe, a magyar költészetnek azt a cirkalmas, érzéki, kimunkált, monologikus megszólalásmódját, amely a szövegelés és a szövegirodalom határmezsgyéjén kerít be magának legelőt.
A Solymosi-féle versbeszéd szöges ellentétének tűnik Turi Tímeáé. A vers közgazdaságtana szikárabb hangon és egy hétköznapi banalitás – ezúttal egy leszakadt redőny és annak megjavítása – kapcsán jut el nem csupán különféle életvezetési belátásokhoz („eldöntöttem: / én máshogy csinálom”), hanem keserűen ironikus irodalomszakmai (de kiterjesztve akár kultúrpolitikai) tanulságokhoz is: „kértem, / javítson meg mindent. // Mégis meglepődtem az árajánlaton. / Egy verseskötet honoráriuma. / És akkor arra gondoltam, kvittek vagyunk.”
Kizárólag egy reményeim szerint kimódolható keretes szerkezet kedvéért Poós Zoltán Idő című versét említem utolsóként (de nem utolsósorban). Mint a lapszám legtöbb lírai közleménye, ez is kontemplatív igényű, az élet és a halál kérdéseivel számot vető írás. Egyszersmind Parti Nagy Lajos lapszámot nyitó költeményével is párbeszédbe lép. Amíg a Semmi labóra című PNL-opus egy konyhai óra elromlását és megjavítási kísérletét jelenetezi szimbolikusan, és kissé beletörődőn jut arra a következtetésre, hogy természete szerint „Az idő megy magától”, addig Poós verse, miután szembesül annak tériszonyával, hogy „milyen hosszú az élet”, azért derűs zárlatba fut ki: „te, örök gyerek. A kert vár / valamire. Ráér. Övé a világ összes ideje.”
"A kritikarovatban ugyanis mindenki pécsi. Az élen Tolnai Ottó Szeméremékszerek című regényfolyamának harmadik, A fröccsöntés kora alcímű részéről értekezik a Jelenkor Online munkatársa, Fenyő Dániel. Szerkesztőkollégám, Görföl Balázs Turi Tímea új, Egyszerre egy beszéljen című verseskötetéről és a versanyag életműbe hozott újdonságairól ír részletekbe menően. Szintén a Jelenkor Online munkatársa Veszprémbe elszármazott kollégánk, Fekete Richárd, aki ezúttal Szijj Ferenc Ritka események című verseskötetét teszi mérlegre. Mekis D. János lendületes és világos írásban fejti ki álláspontját Balázs Imre József A szürrealizmus története a magyar irodalmi mezőben című monográfiájáról. Sári B. László pedig öt bekezdésben fejti ki a véleményét Cormac McCarthy kései párregényéről, Az utasról és a Stella Marisról – kendőzetlenül."
alig várom, hogy kézbe vehessem..."részletekbe menően" (vagy 5 oldalon) ,egyébként az egész szám jó, nem csak Timi miatt :)
