a facebookon jött elém ez a szöveg, igazat adtam neki, és csak később láttam meg hogy lányom irta

itt a teljes szöveg:

A minket elválasztó törésvonalak idővel folyómederré szélesednek. Az elharapott mondatok, a hirtelen félrenézések, az alkati eltérések megvitathatatlan különbségekké terebélyesednek: csendes hidegháborúvá. S ha meglátjuk a másikat, az utca túloldalára fordulunk, kölcsönös megelégedésre. Felnőttek vagyunk. A kamaszok feltétel nélküli bizalma már nem a mi birtokunk. Már nem azokkal szeretünk együtt lenni, akiket hibátlannak gondolunk, hanem azokkal, akiknek ismerjük a hibáit. Akikről mindent tudunk, és akikkel tudjuk, hogy nem kell mindent tudni akarni. Legfeljebb biccentünk egymásnak a folyó túlpartjáról: mindannyian tudjuk, oda se kell nézni, mindannyian tudjuk, miket hordott közénk a víz sodrása.