megkaptam Timi új kötetét, majdnem ráléptem az előtérben, mert hogy bedobta a csomagpostás a résen....
takaros kis könyv, sajnálom hogy paper book... meg elég silány a papirja, de hát ezek külsőleges kérdések (szegényebb lehet ez a kiadó, mint lányom saját Magvetője, de ő ha fejébe vesz valamit...)
a tartalom viszont jó és ez a lényeg
bár a versek zömé ismertem, megjelent publikációkból, különböző folyóiratokból
azért akadt egy-két meglepetés
meg az egész elrendezés, hogy 9 versima köré rendeződnek a ciklusok... ez új (de nem is lep meg annyira, ismerve lányom bet orimos péntek estéit:), meg hogy ha ki se mondjuk, de valójában rebbecen (is lett)
a kötet szerintem a forrongás állapotában van, gazdag, sokféle, valóban találó a cim ebből a szempontból is...a sokból kellene kiválasztani egyet? vagy meghagyni inkább mind...
egyébként a vers amiből ki van ragadva ez a kötetcímmé váló mondat, EGYSZERRE EGY BESZÉLJEN -olyam kontextusban használja, hogy Isten ezt nem mondja... dehát mi nem vagyunk istenek, illetve a versek irója se tartja magát annak....
érdekes, versforma szempontjából is sokszínűséget mutat a kötet...
vannak versek amelyek ritmusban, rimelésben, strófaszerkezetben teljesen visszatértek a klasszikus formákhoz.. s szinte tökéletesek, s veretesek innen nézve is...
elég ha a mondanivalója modern...és az fölöttébb az
na és még mindig ott vannak az irodalmi, bibliai, történelmi hagyományalapok mává formálva...
számomra a legmegrenditőbbek egyike (talán nekem is szólása miatt) a szarvassá változott fiu kiáltozása újra irása volt:
(én értem!)
