féltett dokumentum, 1944-ből, március 17...apámtól, a bori munkaszolgálatból az utolsó "életjel" tőle (a Levéltárból kaptam évtizedekkel ezelőtt, egy paksamétában, amiben anyu összeszedte a hadigondozási kérelméhez iratokat,,,)... ceruzával irt, el is halványodott, azaz ez egy fotó fotója, ezért…

szomorú és/de igaz sajnos nem én irtam (Vörösmartyhoz, Kölcseyhez, Adyhoz... váteszeinkhez)...bár egy majdnem- kortárs -s mindig irigyelt költőnő - (nem véletlen, csak két évvel bölcsebb)) nap mint nap látom, élem - egyre inkább ....      

 azért ezek a képek megdöbbentettek... 1961 és 66 közt innen indultam ide érkeztem hétvégeken, egyetemre Szegedre és vissza sőt hetente kétszer a konzervatóriumba második és harmadik gimnazista koromban ( azaz 58-60-ig, ha jól számolok...) mennyit utaztam... akkor még nem voltak…

újra Makón, a Koronai ebéd után, a tűző napsütésben a Makovecz féle kényelmes -ágynak is beillő -padon "napozok".   Egy egyéves kisgyerek totyog el előttem hadonászva-integetve-örülve, hogy tud járni,   két nő beszélget a szomszéd padon (egymással és egyikőjük minden elhaladóhoz szól valamit,…

ezt kaptam ma a fb-on névnapi üdvözletként: először nem értettem, bár ismerős volt a kép sok ilyen hasonló volt,  a szerkesztő ajánlotta blogjainkat a a népszabi olvasóknak csakhogy már nincs meg a nolblog se, meg a lap se.... (bár a blogjaim elmentettem) ezeket az ajánlókat nem... pedig…

nem tudom, mi történt ma... olyan sokan kerestek telefonon - és találtak is, mert hogy itthon voltam... régi barátném, még kezdő tanárkoromból kolleganő, aki már rég a fővárosba költözött, hagyott is üzeneteket korábban, de minthogy hivatalból megváltoztatták az üzenetrögzítés mikéntjét, és levették…