A magyar kultúra napja(i?) keretében a Csillagszálló folyóirat a szépség témáját járta körbe a lapból felolvasott művekkel és közbeni beszélgetésekkel is... végig érdekfeszítő volt... persze, hogy úgy csináltam, hogy el tudjak menni, a Rákóczi úti Közép-európai Kulturális Intézetbe ha már lányom is…

nem is tudom, miért mentem el erre a jobbagyféltekés rajztanfolyamra... az igaz, hogy egy ideje feltámadt bennem a vágy, hogy újra(!) rajzoljak, már szedegettem is elő papírokat, rajzeszközöket... aztán láttam egy plakátot, amiben 4 napos tanfolyamot hirdetnek, s csak délutánonként, úgy tűnt épp…

néha - befejezhetetlen költözködésünk óta, hogy több holmi préselődött a kisebb területre, mint aminek normális helye lehet, - csak úgy elő bukkannak tárgyak, valahogy kidobják magukat a préselődésből, hogy felhvják magukra a figyelmet; ez történt tegnap is - egy sárguló, kopott-foltos…

Az operaházba elmenni már önmagában is művészi élmény! Ybl Miklósnak köszönhetően. Egy remek rendezésű, jól temperált zeneiségű előadást meghallgatni-megnézni (Mefistofele) elgondolkodtató és katartikus "ráadás" is az épület csodáihoz. Mindenesetre már az előadás előtt is csodálhattuk az épület…

megint menet közben kapcsolódok egy tévéműsorhoz: Ungvári Tamás beszél arról, hogy a színház mennyire  megújulni tudó volt azokban az időkben is, amikor a kultúra más területei nem voltak képesek rá.  Konkrétan Márkus Lászlóra emlékeznek épp, majd archív fekete-fehér…

megyek vissza a postára, a postafiókomba utánvéttel érkezett könyvemért, amit a bölcs lubavicsi rebbe tanításaiból merített ihletre írták Tartalmas élet címen,(bár eredetileg a Valóságcímet szánták neki, annyira a realitásról szól!) részleteiben már olvastam (az Egység c. folyóiratban) , az élet…