ma az 5. 6. osztályosok versmondását zsüriztem, és be kell vallanom, hogy 2 alkalommal is egy objektiv zsürorhoz nem méltóan  könnyekig mghatódtam... és mindkét esetben az anya volt erősebb bennem ,mint a zsüror, de azt hiszem nem lehet szétválasztani, nagyon hitelesen , nagyon szépen mondták a…

akartam  írni még dél körül egy bejegyzést ezzel a címmel - úgy folytatva, hogy... aranyat nem lel (az ismert közmondást egyszerű tagadóformába téve  - logikáját megtartva.) tudniillik csak 9-kor ébredvén lekéstem a pont 9-kor kezdődő városi eseményünket : az új fürdő alapkőletételének -…

a hir olvastán ez volt az első gondolatom. Ha Ranschburg Jenő már nincs közöttünk, akkor rosszabb lett a világ megint - az ő hiányától. Egy jó emberrel kevesebb...     sose láttam-hallottam "életben" (egyszer pedig megtehettem volna, mert előadó volt a makói pedagógus konferencián - amire…

  hát ez valam nagyszerű! az első pillanattól, érezni , hogy Örkény világába lépsz (bár újabban ehhez nem kell a kiállitására menni,  - elég járkálni a világunkba       feleslegesnek bizonyul - u.i fejetetejére lett ez a világ már állitva (magától is úgy van! ha egyenesen nézed is, mintha…

no, ettől is elszoktam már... szavalóversenyek, pedig valaha - a legkülönbözőbb formákban s szerepekben - szinte állandó része volt az életemnek ugye először is a magam diákkorában vettem részt szavalóversenyeken... emlékszem az Ady emlékezetével (Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel…

1. a Grand caféban találkozott Bereményi Géza a film - és irodalomkedvelő közönségével. Ő mindkét művészeti ág képviseletében egyszerre volt jelen, lévén az irodalmi mű  szerzője és a belőle készült film forgatókönyvírója és rendezője egy személyben ő maga. Csak az a dolog pikantériája, hogy az iró…

  Van ez a kollektiv blog. "Hogy is volt?" a hivó szó egy-egy évszám, most 1960-nál tartanak... kedvet kaptam hozzá... (egy  résztvevője kommentje nyomán...) hiszen tele vagyok az emlékeimmel: fotókkal (akkoriban még dátummal is elláttam a hátoldalán), meg voltak ilyen naptáraim, ahova…

szomorú hírt harangozna be mobilon a lányom: mondja, ne mondja - mert kímélni akar, de hiszen úgyis megtudnám hamarosan a hírekből - akkor inkább ő mondja,  a maga tapintatával, bár tudom, rossz hírt átadni is milyen nehéz, talán még nehezebb is, mint fogadni... vagy nincs is különbség... rossz hírt…

 felmentem a Kínaiba noteszért, hogy legyen mibe firkálnom, nem sok hiányzott a zárási időből, de szerencsére viszonylag hamar megtaláltam, oldalt egy kis kosárban, s volt megfelelő nagyságú vastagságú is, potom 300 ft-ért   gyorsan a pénztárhoz mentem, s keresem volna össze a pénztárcámból,…

  no, még valami, amit úgy untam... míg voltak, és most hiányzik? , hogy  már nincs - a számomra   ez az a bizonyos "nőnap"-i megemlékezés - a "hivatalból" kapott egy szál virágunkkal... többnyire a protokolláris szegfűvel, a munkahelyünkön, a gimiben, a kedves férfikollegáktól, akik ekkor…