Helen Parsons _Shepherd    (1923.2008)

1962

ez a teljes portré lenyűgözött, már pár napja elmentettem magamnak, de mindig vissza-visszatérek hozzá, a titkához, ami tulajdonképpen nincs is

úgy látom, mások is igy vannak vele, csupa elismerő (angol nyelvű) komment...

egy templomba menő hölgy, abból az időből, mikor elkezdtem tanári pályámat

valaki azt irta, ma már nincsenek is ilyen nők

én is azt hiszem (legfeljebb anakronisztikusan itt maradva)

akkoriban többet adtunk még mi is, fiatalok, a külső megjelenésünkre, Magyarországon is az öltözékre

node ez mindenen túl van...

valaki azt irta randevúra megy Istennel (hiszen vasárnap reggel a cim is...)

valóban, oda ,ennyire összeszedetten illik... és átszellemülve is

kalaptól a fényesre suvickolt cipőig

és az a kimondhatatlan, leirhatatlan tekintet!

fájdalmas de csillogó szempár, szelid aligmosoly

ékszerek! piros fülbevaló harmonizálva a diszkrét rúzzsal, meg a decens ősz frizurával, mi a kalap alól előbukkan

a fádalom mögött irigylésre méltó megbékélés és harmónia van ezen a szép pedig nem fiatal arcon!

belenyugvás - akármibe (ami volt , van és lesz)

a kesztyű zöld (remény!) szine nem lehet véletlen, s épp a bibliát fogva... szorosan... magához szorítva! (látszik rajta az elhasználtság, a forgatottság---)

na és az ernyő (szintén zöld), meg a cipővel persze hogy harmonizáló fekete táska

mindenre gondol ez a nő! akkurátus, preciz - tökéletes.

mint a festmény róla!