hát igen: "árva a ház, nincs kacagás,/ árvák a régi szobák"... , messzire jár, mint a madár, az ifjúság...
bár lányom külön hangsúlyozta, hogy azért se csinált külön rendet a szobájában, hogy azzal is jelezze, hogy marad minden úgy, ahogy eddig... hétvégek itthon, az anyai házban, vagy legalábbis rendszeresen...
valójában persze nincs is nagy rendetlenség sose nála, pláne, hogy már 5 éve többet tartózkodik Szegeden, mint "itthon"...
most viszont elég hosszú ideig nem látom, több mint egy hétig - s még a mobiltelefon is ritkán szólal meg, dehát minden érthető: a nászút ilyen; s ráadásul utána is a vőlegény férj (!) falujába mennek egyenesen, általános iskolai, 10 éves találkozóra. Ha ügyes vagyok, mivel a vonat itt megy keresztül, még integetni tudok az állomáson, addig az 5 percig, amíg áll, sőt talán valamit még oda is tudok adni, ami esetleg itthon maradt... mert hát nem veszíthetem el fontosságomat (vagy fontoskodásomat?) csak úgy , egyszeribe'... meg hát ilyen ürügyek jól el tudnak rejteni igazi, kevésbé racionális okokat...
A tévét - észrevettem - gyakrabban kapcsolom be , mint eddig. Vajon miért? Nem jobb a műsor. Oda se figyelek... de így nincs olyan nagy csönd!
És most, ebben a pillanatban megszólalt a mobil sms-t jelző pittyegése!... ("Most megyünk vacsizni, hívlak majd, ha visszaérünk. itt változatlanul minden szép és boldog.")
(Jól van! de azért ezt a kissé elhamarkodott blogbejegyzést már meghagyom - az örökérvényű Schubert dallal együtt, ami már - mert zene - eleve "felold", meg hát Tschöll papáék "kettecskén" vannak "bús öregek" - az is igaz. Hiába : "párosan szép az élet" ! - akárhonnan nézzük is. )
aliz2. :: 2008. aug. 19. 18:21 :: 6 komment :: Címkék: kapcsolatok, lanyom, nosztal
