az Experidance Essencia c. produkciója, tényleg leginkább a ritmusra épül... (a táncnak és zenének is ez az alapja, de itt mintha önállósult volna... a szteppcipők csattogásában, egymásnak feleselésében, és a tapsokban, a közönség megtapsoltatásában is... (van is dejavu érzésem, mintha tavaly is ezt tették volna... én meg nem szeretek parancsra tapsolni (se)... s engem az ismétlődések untatnak. De valószinű bennem a hiba. Miért akarok mindig mindenben újat csak újat?! Mikor ennyi évesen erre már egyre kisebb az esély. Arra meg egyre nagyobb , hogy már minden volt., legalább egyszer.. és semmi sincs először...

az viszont biztos, hogy remekül táncolnak, hogy fiatalkoromban nem láthattam még ennyi jó táncost, egy szinpadon, ennyire kirobbanóan, bravurosan és egyszerre mozogni!

de mindig azt is érzem, más vonatkozásban is, hogy a technikai előrehaladás valami más rovására megy..., ami persze nem lenne ilyen látványos, ha lenne, sőt, inkább láthatatlan...

aliz2. :: 2010. aug. 7. 23:32 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: kultúra :: Címkék: eloadas