képeket kaptam ("10 pictures for you") emailon, Kanadából.

Rokonaim vannak rajta, unokabátyám legkisebb lánya a családjával: férjjel, és 3 gyerekükkel: (egy fiú, két leányzó) a képeken a gyerekek egyenként, s párosával: anya, apa fiával, lányokkal, férj-feleség... és a tizediken együtt mind az öten:

gyönyörűek, és sugárzik róluk az egymás iránti szeretet, egyáltalán a szeretet... az én szívem is megmelengették... de egyből el is szomorodtam kicsit, még nem is láttam őket, életben, csak fotón, ( van olyan is , amin rajta mind a 11 unoka!- )

illetve egyetlen egyszer, 6 éve, az anyát -a szüleikkel, és a másik két nővért -"háromakislány"- így emlegette őket, s érdeklődött irántuk mindig nagy szeretettel anyukám - ki már nem ismerhette meg őket személyesen)

íme ez a kép , itt, visszautazásuk előtt készült sebtiben, emléknek, én készítettem, lányom is ott van velük: e épp most, hogy közelgő esküvője vendéglistáját véglegesítjük - az jár a fejemben, milyen kár, hogy ők nem lehetnek itt, túl nagy a távolság... a gyerekeket nem is ismerjük, (már a szüleik is kint születtek), buzdítgatom lányom, valahogy vegye fel velük a kapcsolatot az ő jó angoljával,

hiszen olyan közel állnak hozzánk, ha távol is laknak... látom rajtuk a közös ősök vonásait is... ugyanannak a családfának vagyunk különböző ágain... az ágak közelebb vannak, mint a két kontinens...

(unokabátyámék esküvőjén, Hollandiában, még ott lehetett az én Hollandiában élő nagymamám...)

hogy szétszórt bennünket a sors!, de azért talán itt lehetnek ketten-hárman(?), unokatestvéreim közül, ketten Kanadából, egyikük már Magyarországon van, másik utazása bizonytalan, a harmadik - szerencsére - "csak" Budapesten lakik!...

aliz2. :: 2008. aug. 5. 19:58 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: foto, kapcsolatok, rokonok