MAROS MENTI KONSTANTINÁPOLY
"Kevés alföldi városban él együtt annyi értékes és fogékony, igazán európai érdeklődésű és szellemi kultúrember, mint Makón" - vallja a húszas években Juhász Gyula.
Az 1920. október 1-jén Makóra érkező József Attila még tele volt keserűséggel és fájdalommal, a számkivetettség és a kisebbrendűség érzésével, de hitt álmaiban, prófétikus elhivatottságában. Idős barátok társaságában nyiladozó értelmi horizontja egyre szélesült. Makó, melyet érzékletesen Maros menti Konstantinápolynak nevezett, nemcsak otthonává vált, de szellemi szülővárosává is."...
(..."Talán nem túlzás, a minden iránt érdeklődő kisdiák nemigen kerülhetett volna Makónál jobb helyre.
A szeretetet - amelyre annyira áhítozott - megkapta az ingét foltozgató ruhatárostól, Ida nénitől éppúgy, mint nagyra becsült tanáraitól vagy a mecénáskodó polgári radikálisoktól. Espersit János például meleg atyai érzéssel írta neki: "megnyilatkozott előttem sokszor a lelked, a sírásod, a fájásod, és akkor én vettem a kezembe a szívedet és megsimogattam a meggyötörtet, és akkor tudtad, hogy gyónásod, őszinteséged jó helyen történt, mert jól esett a simogatás, a becézés, mert megenyhültél, megerősödtél általa, mert érezted, hogy van mégis valaki, aki önzetlenül, hála kívánás nélkül is szeret." Költői indulásakor az idős komái vigyázó szemmel álltak mellette, csakúgy, mint Magyarország akkor élő költőinek egyik legnagyobbika, Juhász Gyula. A tizenhét éves diák költő az ő védőszárnyai alatt indult el a mélységek és magasságok felé.) (Dr Tóth Ferenc)
-------
a minikönyv, olyan mini, hogy elfér a tenyeremben, és mégis "nagy" - benne van egész Makó épitészeti summázata a dokumentativ és egyben művészi grafikákban, (amiknek egy része már a korábbi naptárakban is, részleteiben fellelhető) , de ez itt szintézis (vettem is belőle többet, hiszen ajándéknak is való, Makóról elszármazó, de hozzá még ragaszkodóknak... hadd sajnálják, hogy elkerültek innen(?:)
mindenesetre - a nem kevés - makói jelenlévők mintha egy kis önigazolást is találtak volna arra, hogy (még) itt vannak...(?) az előadás után se nagyon mozdultunk a könyvtárból, ( ill. udvarából)... (pedig annak remek átalakitására még csak a terv van meg Makovecztől, s ki tudja megvalósul-e)...de igy is J.A. városképi "jóslata" egyre inkább valóra válik...
aliz2. :: 2012. aug. 3. 10:01 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: JÓZSEF, képzőművészet, könyv, könyvtár, MAKÓ
