felhőszakadás, napsütés, megint zuhogó eső, de azt mondják mégis megtartják a szabadtérin a My fair ladyt, én utolsó percig sőt azon túl vacillálok, a szó szoros értelmében is, mert fázom, nem készültem éjszakai programra, pláne nem lehűlt időben, de a feltornyosult tömeg még felfogja a szelet, és kimenni, hátrálni már úgyse tudnék a jegyárús bódétól, szinte csak befelé, és miután 9-kor nem kezdték el az előadást, és utána csak rimánkodásra, külön-igazgatói engedéllyel hajlandók jegyet adni (az embertelen és könyörtelen számítógép programlezáró packázásai miatt, - s bár valaki , egy "kedves úr"csakúgy" oda akarta adni nekem a 4500Ft-os jegyének a párját,(aminek gazdája nem jöhetett el, és visszaváltani se tudta, hogy) szinte főnyereménynek fogom fel, hogy a bécsi szektorban , szélén, bár jósokpénzért vásárolhattam egy jegyet mégiscsak, amivel negyed 11 körül be is sodródhatunk a szabadtérre, aminek a szinpadán még nagyban folynak a hangpróbák, nem is foglalhatjuk el helyeinket, majd miközben ez történik, hiába reménykedtem plédbérlési lehetőségben, mire oda kerülök az árúsokhoz, pléd már nincs, (senki se szeret fázni), csak pár párna, amit igénybe is veszek, így is, törölgethetem csuromvizes székem a papirzsebkendőimmel. De olyan párás a levegő, hogy a viz minduntalan ki-visszacsapódik , rám is. Tulajdonképpen az időjárásra jobban kell figyelnem, mint a szinpadi eseményekre, azok nem tudják elterelni a figyelmem róla. Semmi különös a szinpadon. Ha csak nem az, hogy szegény lovak a csúszos emelkedőn, el-elcsúsznak nagy robajjal, és alig tudják összeszedni őket... ez meg- és felráz. Amúgy minden langyos és merev (sőt olykor ordenáré - de már kezdem sejteni, hogy az én izlésem nem lehet korszerű... én igénylem a lelki finomságokat, hogy mutassák meg nekem a lélektani ivet, hogy lett a virágárús lányból finom dáma Eliza, és milyenek az ambivalens érzései, Higgins professzornak is, aki mindezt leplezi, és/de mégiscsak... nekem a mérce a hideglelős "Bécs" traktus szélső székén, az, amikor a 60-as években a valóságos Bécs egyik filmszinházában láthattam Audrey Hepburnet Elizaként, és Rex Harrisont Higginsként. És hozzájuk mérek mindent. Sőt akkorra már láttam a Katonában - az eredeti Shaw-i Pygmalyont is, Mészáros Ágival (Várkonyi partnereként)
A mostani darabokban csak a látvány, a show, a bemondások a lényeg. Nincs idő, igény arra, ami láthatatlan de mégis ott kellene lennie a láthatóban, ami ettől lenne tartalmasabb. Mert érzelmek és gondolatok nélkül értelmetlen minden. Üres idő. Várom a szünetet, közben lehet, hogy el-elbóbiskolok is. Hiszen csak azt látom, hogy Elizán mindig újabb ruha van, ahogy újabb és újabb énekszámait énekli (de jellemének újabb és újabb rétegeit nem mutatja meg!) (vagy tényleg lehet, hogy "csak" átaludtam volna, a prózai átmeneteket?) Hiszen e kép alapján pl mégse egy "bábú" az Elizát alakitó Tompos Kátya. De hát nehéz megbirkózni (nem csak Higgins, hanem ) a múlt árnyaival is.
Arról a változásról nem is beszélve, ahogy csak ma beszélhetnek, ha... egyáltalán... az új (Varró Dani forditásnak megfelelően.) (Hát ez nem is olyan csudijó, de "tök király" se!) Lehetn(én)ek klasszikusai, "műemlékei" a musicalnak is, miért is ne, ami egy kis védettséget adna nekik, akár a patinás, műemlékké nyilvánított épületeknek: mindent nem lehet a mába helyezni. A divatot se. A "retro" sose "ugyanaz"......, sose "eredeti"...
Sokan elhagyjuk a terepet, már elmúlt éjfél, és még meg se kezdődött az második rész. Kicsit várnék visszaadott plédre, de úgy látszik csak azok távoznak előbb, akiknek nem jutott... Még ha táncolhatnék "ma éjjel", de csak ülhetnék kupororogva és reszketve a zöld , nedves, műanyagszéken...legfeljebb belül a táncosok mozdulatait követve (akik amúgy nem rosszak és nem rosszat táncolnak, a rendező Novák Eszter öccse N. Péter koreográfiájában)) tulajdonképpen semmi se kifejezetten rossz, önmagában, csak épp ez a főbaj, hogy semmi nem áll össze egy szerves egésszé. Hanem szétesik darabjaira - hogy is lehetne akkor itt fejlődési ív!? Talán nem is "szabadtérire" való az...Talán nekem nem való a szabadtéri.... nem csak a makói hagymaházi operettfesztivál, hanem a szegedi hírneves dómtéri szabadtéri se,...(?!)
aliz2. :: 2010. júl. 5. 13:51 :: még nincsenek kommentek
Kategóriák: vélemény :: Címkék: film, SZEGED, színeszek, szinhaz
