a véletlen úgy hozta, hogy megláttam a Démász impozáns épülete falain a Winkler László kiállítás plakátját, a mai dátummal,
(gyönyörű maga a belső udvari kiképzésű galéria, ha van valami kiállitás mindig szivesen térek be ide, Winkler tanár úrra meg még emlékszem egyetemista koromból, látásból, lobogó ösz hajával, jellegzetes fiurája volt Szeged kulturális eseményeinek...)
jóllehet még csak ez után, 4-kor, volt a kiállítás ünnepélyes megnyitója, bementem hát,
ez a nagyméretű "nénikép" fogadott, meghitten, familiárisan szinte,
s a többi is, körülölelve a belsőudvar galéria állandó szobrát, ami ugyancsak beleillik a winkleri világképbe:
bent kiderült, egy kapott prospektusból, hogy képzőművészeti események garmadája kezdődik ma Szegeden, a nemzetközi képzőművészfesztivál alkalmából..., ami már délelőtt elkezdődött konferenciával, és egyéb, karikatúrakiállításokkal, amiket sorbanéztem, végigjárva a környék cukrászdáit, éttermeit:
a Palánkban egy újvidéki karikaturista (Léphaft Pál) magyar irókba mártotta a tollát:
Szűcs Édua a zsúfolt Acapella cukrászda
falain nyelvi-irodalmi témáival kápráztatott el (utólag vettem észre, hogy megörökitettem magam is, a tükörben, háttérben a fagylatra sorbaálló tömeggel, egy újabb "közösségi élményt" ábrázolva, miközben a "Közösségi élmény" c. grafikát fotózom épp, odaadással, gondos műgonddal...
mellette az ironikussá lett (tett) "édes anyanyelvünk" - szinte hallani... (szegény valahai nyelvművelő-népnevelő Lőrincze Lajos!... bár lehet, hogy jóságosan-megértően csak mosolyogna, most is...) (nem úgy mint én...:)
..e "nemzeti sport" legutóbb Bálint Sándor házának lerombolásával folytatódott (bár ő nem költő, "csak" egyik tanárom volt az egyetemen, neves szegedi folklorista volt. (könyvesbolt viseli a nevét)
a képen, épp a lerajzolt költő szemében, a most nem is fakó, hanem kéklő ég tükröződik az étteremudvarra néző üvegajtón át... Szeged nem feled...!
épp az Indóház felől jöttem, kikisérvén lányom az IC-hez, majd legközelebb megnézem ezt az "irodalmi" , móriczi házat is arrafelé...
Ahol Babits lakott, a Vitéz utcai házat, emléktáblástul , az egyetem felé, meg szoktam nézni... (arra viszont nem emlékszem, hogy amikor nap mint nap eljártam előtte, még egyetemista koromban, megvolt-e már az az emléktábla...)
de azt biztos, nem tudtam, eddig, hogy közben tanárkodott, azaz "vitézül küzdött" a diákokkal...
nem is tudom , miért nem vártam meg a XIII. táblafestészeti biennálé 5 órai megnyitóját a Reök palotában.... de majd junius 11-ig feltétlenül megnézem még.... addig nyitva
így is 6-kor indultam haza, (lányom igy is, már rég visszaért Pestre)
igaz, visszaindulásom előtt a betelt fényképezőgépem memóriakártyáját kellett kicserélnem, és megvenni egy fényképezőgéptokot, a megint elhagyottat pótlandó -az utolsó képeket még exponáltam a Klauzál téren, a Szegedet dicsérő - Kossuth szoborral, ("Szegednek népe nemzetem büszkesége"...) háttérben a (képkiállitást is rejtegető) Démász épülettel
a Dóm téri szabadhangversenyt, ami ugyancsak képzőművészeti tárgyú, meg már igazán nem is akartam megvárni, Muszorgszkij (egy) kiállításának képeivel... pedig jó lett volna, de beértem mára a többi kiállitás képeivel, el is fáradtam (a lábam) kicsit tőlük... Másrészt meg éppenhogy felfrissitettek!
aliz2. :: 2010. máj. 14. 23:59 :: 4 komment
Kategóriák: kultúra, fotó :: Címkék: kepzomuveszet, SZEGED
