még mindig könyvfesztiválos élmények a fejemben..., nem is tudom számbavenni, annyi...
a könyv... miért olyan fontos?
ha jól utána gondolok szinte első szava volt lányomnak, amit magától ejtett ki, pedig nehéz lehetett, igy: KNYV. onnan tudtam, mit mond, mert közben mutatott rá a könyvespolcra vagy egyetlen könyvre, kikövetelve magának - így, erőteljesen, mássalhangzótorlódással... nem is tudom mióta , de egész pici kora óta, talán születésétől, minden este úgy aludt el, hogy valami könyvből olvastam neki, esetleg daloltam... (fejből mondott mese nem is kellett !),- s nem lehetett kihagyni egy estét sem! - Weöres (Bóbitája) volt a kedvenc... nem tanítottam meg olvasni iskola előtt, (nehogy unatkozzon ott), de mire iskolába ment, már 5-6 mesénél , vagy inkább fejezetnél tartottam az esti felolvasásnál, (mert már regények voltak soron:Micimackó, Kis lord , Két Lotti...) ideje is volt, hogy hamarosan magának olvasson... meg is tanult -tanitónéni csodájára - 2 hónap alatt tökéletesen... de a könyvek szeretete, meg az irodalom valóságos művelése is sokkal előbb kezdődött, (előbb írt (azaz mondott) verseket, mint ténylegesen irni-olvasni tudott) és tart... a legkitartóbban , ma is... pedig a többi művészeti ághoz is (zene, rajz, film) van tehetsége és voltak nagy eredményei, de maradt a könyv..
most kiderült, Esterházy Péter 60. születésnapján, amire kiadója a Magvető megjelentetett egy könyvet "Találunk szavakat" címmel, az iró műveiről szóló írások egy válogatásával, s amibe lányom Tiszatájban megjelent irását is beválasztották: a "Semmi művészet"-ről, hogy E. P: (Bevezetése a szépirodalomba) járult nagyban hozzá ehhez a választáshoz - bár - szerintem -nélküle is itt, az irodalomnál, a könyveknél kötött volna ki....
A könyvfesztiválon nemcsak a saját irás (aranysityakos) okán volt jelen végig; hanem tudósit(anak) is- a régi kedvenc Weöres könyve(i) új kiadásáról is, meg Oz-ról (könyvéről már korábban is, kritikát) E. P.-ről s a "többiekről" is...
Este a programok után a számitógép előtt az irás a szokásos program: az egyike előtt ő , a másik előtt a - szintén irodalmár - férj... (akit egyébként nem is lehet elképzelni könyv nélkül...)
miért is olyan fontos nekünk a könyv, az irodalom?
miközben ezen töprengek, Amos Oz szavaira bukkanok - ő így válaszol erre a kérdésre egy interjúban
Sok-sok éven át a zsidóknak nem volt saját háza, utcája, negyede, városa, országa, a könyv volt a hazájuk. Míg más népek a földön alkottak, például az építészetben, a történelemben, és birodalmakat hoztak létre, addig a zsidók könyveket írtak. Az egyik szent írás azt mondja, ha télen nem akarsz fázni, építs kunyhót. Ha azt akarod, hogy a gyerekeid se fázzanak, építs kőházat. Ha azt akarod, hogy az unokáid is védve legyenek, építs várost falakkal körülvéve. De ha azt akarod, hogy az unokád unokái is emlékezzenek rád, akkor írj könyvet
Hát nem is tudom...
(nem mondok semmit, de azért - mindenfélét - tervezgetek..:)
aliz2. :: 2010. ápr. 27. 23:15 :: még nincsenek kommentek
Kategóriák: irodalom :: Címkék: elmelkedes, irodalom, kapcsolatok, konyv, lanyom, WEORES, zsidosag
