az van, mázsányi
miután a "Hozz egy követ, gyújts egy mécsest!" felhívású s mottójú holokauszt emlékhét alkalmából
a "Volt egyszer egy makói zsidóság" címmel rendezett "program"ról hazajöttem a könyvtárból.
(valóságos követ, az emlékezés kövét majd szerdán, 16-án, a hivatalos holokauszt emléknapon vihetek az ortodox zsinagóga udvarán felállított márványemléktábla, apám neve alá.. meg mécsest is majd ott, akkor gyújtok - addig (meg tán aztán is) én lángolok ( mécses - a lélek amúgy is, az Írás "az Örökkévaló mécsesének nevezi" az ember lelkét:"Az ember lelke az Örökkévalótól kapott mécses" (Példabeszédek.20:27.)
Amíg jeles helytörténészünk, aki városunk zsidóságának történetét dolgozza fel, és szervezi lelkesen a programokat- mondta el mondanivalóját - nem is volt nagy baj velem.
Akkor kezdődött, mikor a jeruzsalemi Yad Vashem munkatársa a művészet és a holokauszt kapcsolatáról beszélt, azaz főleg mutatott be alkotásokat. Ezek kavartak fel igazán. (Nem véletlenül dugdostam én el, magam elől, évtizedekig a Te vagy a tanú c. könyvet, mert nem bírtam nézni a fotóit.) Nos ezek a festmények, reprodukciók, még inkább felerősitették az elbírhatatlant. Meg már előbb a Yad Vashem, meg a múzeumok... Az emléklapok említése, amit pár éve én is kiállítottam áldozattá tett apám adataival és fotójával - s be is került az adattárba - az interneten meg is találtam nem rég... Mondták is, hogy a 6 millió áldozat így, szám szerint, mint statisztika felfoghatatlan - de ha arcokat látunk, emberi sorsokat, történeteket, mindjárt más... Hát számomra "A holokauszt" mindig apám arcát viselte - viseli ; azt az arcot, amit valójában nem is ismerhettem, csak azt a fényképet , mit anyám visszahozott -velem együtt- a deportálásból, ami most a Yad Vashem-i emléklapon áll... Csak az emléklapon, mint az előadás után, megkérdeztem az előadótól, valószínűleg, a falra, a nevek csarnokába, már nem kerülhetett fel... Eljövőben látom, egyik volt tanítványom, vezető óvónő, szoros ismeretségben van az előadóval, kérdem is, hogy-hogy?, mondja, hogy Jeruzsalemben , helytörténészünkkel, náluk volt, mert ő is bekapcsolódott a pedagógusoknak szervezett továbbképzésbe...e témában. Igen, már az óvodában is... - kérdem - tanítják? Na, nem a holokausztot - mondja, hanem azt, hogy... "te is más vagy te sem vagy más" - a szlogent már én mondom, vele. Igen, így, itt kell kezdeni! Az óvodában vagy még előbb...
Én még óvodás se voltam, mikor - másfél évesen - elvittek...
aliz2. :: 2008. ápr. 14. 21:10 :: 5 komment :: Címkék: eloadas, emlekezes, konyvtar, MAKO, muveszet