erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

KŐ A SZÍVEMEN 2008

2022. április 14. - gond/ol/a

 

az van, mázsányi

miután a  "Hozz egy követ, gyújts egy mécsest!" felhívású s mottójú holokauszt emlékhét alkalmából

a "Volt egyszer egy makói zsidóság" címmel rendezett "program"ról hazajöttem a könyvtárból.

(valóságos követ, az emlékezés kövét majd szerdán, 16-án, a hivatalos holokauszt emléknapon vihetek az ortodox zsinagóga udvarán felállított márványemléktábla, apám neve alá.. meg mécsest is majd ott, akkor gyújtok - addig (meg tán aztán is) én lángolok ( mécses - a lélek amúgy is, az Írás "az Örökkévaló mécsesének nevezi" az ember lelkét:"Az ember lelke az Örökkévalótól kapott mécses" (Példabeszédek.20:27.)

Amíg jeles helytörténészünk, aki városunk zsidóságának történetét dolgozza fel, és szervezi lelkesen a programokat- mondta el mondanivalóját - nem is volt nagy baj velem.

Akkor kezdődött, mikor a jeruzsalemi Yad Vashem munkatársa a művészet és a holokauszt kapcsolatáról beszélt, azaz főleg mutatott be alkotásokat. Ezek kavartak fel igazán. (Nem véletlenül dugdostam én el, magam elől, évtizedekig a Te vagy a tanú c. könyvet, mert nem bírtam nézni a fotóit.) Nos ezek a festmények, reprodukciók, még inkább felerősitették az elbírhatatlant. Meg már előbb a Yad Vashem, meg a múzeumok... Az emléklapok említése, amit pár éve én is kiállítottam áldozattá tett apám adataival és fotójával - s be is került az adattárba - az interneten meg is találtam nem rég... Mondták is, hogy a 6 millió áldozat így, szám szerint, mint statisztika felfoghatatlan - de ha arcokat látunk, emberi sorsokat, történeteket, mindjárt más... Hát számomra "A holokauszt" mindig apám arcát viselte - viseli ; azt az arcot, amit valójában nem is ismerhettem, csak azt a fényképet , mit anyám visszahozott -velem együtt- a deportálásból, ami most a Yad Vashem-i emléklapon áll...   Csak az emléklapon, mint az előadás után, megkérdeztem az előadótól, valószínűleg, a falra, a nevek csarnokába, már nem kerülhetett fel... Eljövőben látom, egyik volt tanítványom, vezető óvónő, szoros ismeretségben van az előadóval, kérdem is, hogy-hogy?, mondja, hogy Jeruzsalemben , helytörténészünkkel, náluk volt, mert ő is bekapcsolódott a pedagógusoknak szervezett továbbképzésbe...e témában. Igen, már az óvodában is... - kérdem - tanítják? Na, nem a holokausztot - mondja, hanem azt, hogy... "te is más vagy te sem vagy más" - a szlogent már én mondom, vele. Igen, így, itt kell kezdeni! Az óvodában vagy még előbb...

Én még óvodás se voltam, mikor - másfél évesen - elvittek...

 


 

 

aliz2. :: 2008. ápr. 14. 21:10 :: 5 komment :: Címkék: eloadasemlekezeskonyvtarMAKOmuveszet





A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr717808429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása