"York napsütése rosszkedvünk telét/Tündöklő nyárrá változtatta át."

azzal kezdődött, hogy sütött a Nap 

mire felkeltem,

igaz, többet aludtam a kelleténél, és a félhomályos előtérben, a redőnyök felhúzása előtt , még mindig álmosan támolyogva be is vertem a fejem a lengó wécéajtóba, de egyáltalán nem fájt.

(csak meglepődtem később, hogy a freeblog cimlapján egy hasonló fejbeverősi élményről olvashattam - más motivációval: A kaputelefon csöngésére ébredek. Tíz óra, a postás lesz. Feltápászkodom, kettőt lépek,

nekizuhanok az ajtófélfának... )

 De ekkor már fel volt húzva a redőny, és láthattam az ablakkal szemközt, mára még több kis fehér virág nyilt ki a két kuka közé bepréselt  fán.

Mikor kimentem le is fotóztam, oldalnézetből... Persze a képen nem is látszanak a kis virágok, a kukák annál jobban...

De az ég felé már jobb a helyzet, az ostornyelű világitótest is a virágokra mutat:

de lesznek ezek a virágok nagyobbak, kinyiltabbak is, akár holnapra!

pár lépéssel arrébb jobb a helyzet: két fára jut egy (közbülső) kuka (és nem forditva):

 a fű meg tele van apró százszorszépekkel szerte a városban.

csak lefelé kell nézni, és vigyázni,

nehogy rálépjünk a kis virágokra:

A bágyadtságom ,álmosságom nem akart múlni, igy hetek kávétlansága után , rászántam magam, hogy iszom egy pici ("szimpla) kávét, de igazit. (106/60-as vérnyomással igazán megengedhettem magamnak)

Brávo!!! Tényleg fincsi volt...

vettem a könyvbutikban egy Természetgyógyász magazint, ártani nem árthat... bár újabban egész jól érzem magam, a lábam nem is igen fáj , csupán "gyengének" érzem, és olykor megroskad alattam. Az Újságban van egy hosszú interjú Venczel Verával a Vörös oroszlán bemutatója alkalmából, amiből kiderült, hogy egész hónapra elkeltek már a jegyek (ennek fényében még nagyobb szerencse, ahogy bejutottam a premierre). Láttam-vettem valami nagyon szépet még itt, de nem magamnak, úgyhogy egyelőre nem is árulom el, mit , hogy meglepetés maradhasson...

Aztán megláttam egy kínai kirakatban egy  szép blúzt (tunikát) , igaz rózsaszint, de gondoltam lesz bent más szín is, lett is, olajzöld, meg vajszin - hát nem tudtam ellenállni, és mindkettőt megvettem, (a 2 nem került annyiba, mint más 1)

Aztán , illetve közbe-közbe élveztem a szép időt, biciklin ülve, tolva, és közben  folyton rámköszöntek, mosolygósan, hogy "Jónapot kívánok, tanárnő"... (lekerült az arctakaró-árnyékoló fejfedőm, meg a jó idővel jobban egymás arcába nézünk, nincs már  időjárásbeli oka a főlehajtásnak se rosszkedvnek, sőt)

Csak óraelőreállitás ide vagy oda, mégis hamar nem volt már Nap... de majd holnap újra kél... (remélem én is korán - korábban, mint ma - jobban ki kell használni a napsütötte órákat.)

aliz2. :: 2011. márc. 29. 19:54 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: fotó :: Címkék: fotok, idojaras, tavasz