tegnap a Szegedi Színház előcsarnokában, alig elférve, mindenki ott volt. Csak ő hiányzott. Azaz ő is ott volt, a róla megjelent album címlapján, Falstaffként. Ahol ültem, csak oldalra kellett nézni, több példányban is láthattam, az egyik jegypénztár üvegablaka mögött, a celofánba is becsomagolt, óvott könyv borítóján.
S eszembe jutott, hogy két éve, a Makói Muzsika sorozatban színpadra lépve már mennyire lefogyott, elerőtlenedett, elhalványodott - ez a Falstaff szerepkép az ő igazibb lénye szinte. Volt annak a makói szereplésnek egy nagyon rosszízű felhangja is, egy fenyegető telefon, amiről nyílt színen beszélt, felzaklatva... szomorú történet volt. S még inkább az lett. Legközelebb a Makói muzsikán már Tokody Ilona az ő emlékére énekelte el az A csitári hegyek alatt című népdalt.... neki, az emlékére, mint ahogy most is albumának bemutatóját ez a gyönyörű, áradó érzelmű dal nyitotta, most Vajda Julia előadásában. Majd Ady Köszönöm, köszönöm, köszönöm -je Fekete Gizi színésznő előadásában - mindketten partnerei voltak a Hegedűs a háztetőben, legutolsó szegedi szerepében, amit soha nem fogok megbocsátani magamnak, amiért nem néztem meg. (Itt most kárpótlásként hallgatgatom a Ha én gazdag lennék-et egy pódiumelőadásban, klezmerkisérlettel, és a kettőst ugyancsak "civilben" Törőcsik Marival.) (A könyv hátsó boritóján Tevje szerepében látható!)
Legelőször még egyetemistaként hallottam a Collégium Artium sorozat zenei szekciójában, sugdosta valaki a fülembe, hogy ő most Szeged (Vaszy) új felfedezettje... Karikó Teréz akkor a hátam mögött ült , fiatal , ragyogó énekesként, mint hallgató, most , érdekes, itt ült mellettem... balról (jobbról lányom, szorgosan jegyezve noteszébe egyébként épp egyetemi újságírás tanára: Hollósi Zsolt könyvének a tudósításához - aki jóbarátja is volt egyben Gregornak, s szinte ráhagyományozta, hogy majd -halála után - állítsa össze e könyvet róla. Túl korán ...)
A falakon domborművek, emléktáblák, szobrok - szemben a pulpituson - a mostani könyv létrehozói mögött: Vaszy szobra, oldalt Imre Zoltán emléktáblája - de rossz látni rajta a két - rövid időt átivelő évszámot, pláne , hogy az első az én születési évszámommal azonos (1943) De Gregoré is 4-essel kezdődik! 194O... és kettőt kell levonni a mostani évszámunkból: 2006. Rövid, kevés. Számban. (Sok - tartalomban, adásban.)
A lemezek (vagy 80) megmaradnak. Szerencsére. Iskolát is neveznek el róla. Unokái kint sétáltak a bemutató alatt, a friss levegőn. Lánya bent emlékezett. Szeged úgy emlékezett rá, tegnap is, mintha most is élne...
Egy út, egy életút... (A My way - azaz: his way...)
"A vigasztalás művésze volt. Most ki vigasztal minket? " mai cikkből, (ma ápr.16 van) a Népszadságban Fáy: Gregor könyvéről. Érdemes elolvasni.
aliz2. :: 2008. márc. 20. 21:23 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: emlekezes, GREGOR, konyv, szinhaz, vers, zene
