egy hosszú, pirosra festett padon, műfüvön, a pad alatt teásibrikek

mert mikor el is kezdődik, ez is egy minthaelőadás, de roppant lenyűgöző, s mi több érdekes! a Nyugat nagy (férfi)alakjainak feleségei, "női", szólalnak meg, többnyire lerántva a leplet a férfiaikról (néha az ő szavaikat is megidézve)...ezek a nők voltak, múzsák, feleségek, szeretők stb... és néha úgy tűnik lehettek volna igazi írók is! - ha a férfiírók (vagy a szokványos nősors) nem nyomják el őket, ha nem az ő szolgálatuk, de mindenképp a körülötte forgásuk tette volna ki az életük javát. Pedig milyen színes, érdekes egyéniségek! (Érdekes módon épp Kaffka Margit, az egyetlen köztük igazi nőíró "szövege" tűnt halványabbnak, Kosztolányiné Harmos Ilonáé - Gryllus Dorka életelevenségével ráerősítve igy is megcsillant sokmindent ( ő irt is két könyvet, de inkább dokumentumjelleggel, bár élvezetesen, a férjéről is, - én használtam is szakirodalomnak...)

ÉLVEZTEM EZT A 100 PERCET, A MELODRAMATIKUS ZENEI ALÁFESTÉSTŐL FÜGGETLENÜL. (BÁR AZ TETSZETT, HOGY JELLEMZŐ MÓDON, AZ EGYETLEN FÉRFI"SZEREPLŐ", A ZONGORISTA, EGY KALITKÁBA ZÁRVA FÜGGÖTT FÖLÖTTÜK, KIREKESZTEVE MINTEGY ÉS CSAK ALÁFESTÉSRE KÁRHOZTATVA EBBEN A NŐVILÁGBAN. Érdekes módon, persze, a végén, a férfiak is nagyon tapsoltak... *

Aztán eszembe jutott egy nemrég megjelent könyv (nevezetesen épp a lányomé), és a könyv ("Jönnek az összes férfiak") élénk kritikai visszhangja. A sikerlistákon rajta van! Az Irók Boltja eladási listáján már 2. héten is, és most hozzájött a Magyar Narancs kritikusi szakértőkből álló listája is. Nomeg rengeteg rangos kritika: Borbély Szilárdé a Vörös postakocsiban, Az És ben is, most a Magyar Narancsban is, meg az Apokrifban,, és még várhatók... Kicsit felkavarta a port, a szokványt ahol a múzsák (lásd fent) mindig nők voltak, most pedig férfimúzsákról olvashattak -jelzem elég ironikus színezetben (is). És érdekes, hogy tetszik nekik! A "leleplezett" férfiaknak... És nagyon jó. S hogy különösen az új nemzedéknek, a még a szerzőnél is egy-két évvel fiatalabb férfi(fiú?)kritikusoknak (az egyébként nagyon szigorú Lengyel Zsoltnak, ("Beszédtöredékek a szerelemről" c. írásában "az utóbbi idők legmeggyőzőbb (kvázi)debütálásnak egyikévé kíemelve), Fehér Renátó meg igy lelkesül (kicsit azonosulva is a mondottakkal)... "Ez a költészet  hitelesen képes beszélni olyan érzelmi szituációkról, amikről már kamaszkorunkban is gondoltunk valamit, csak nem volt kellő tapasztalatunk és önreflexiónk rákérdezni, átlátni: "elégedettséggel tölt el, hogy már /nem vagyok kamasz, ez  fedezet gúnyos mosolyokra."

no meg nagy örömmel látom, a kritika által újrafelfedezett ...gyereknek lenni... és főleg a "kiskamaszkönyv" után, hogy kicsit ez a könyv is kamaszkönyvnek minősül - mármint a témát tekintve -, (csak visszanézve rá),(bár nekem az első felnőttkönyvként dedikálva épp:) u. i. vitáink során a szerzővel, többször volt szó a kamaszkoráról - ami -szerinte - nem is volt! (hm...)

"Azt mondja lányom,

hogy nem is várhatom el,

hogy megértsen.

de nekem kutyakötelességem

lenne  - megérteni őt!

Hiszen én már voltam fiatal

de ő nem - öreg.

..Meg azt is mondja

hangoztatva a  "leválás"

szerintem elavult műszavát

-én u.i. az integráció hive vagyok

a pszichológiában is és

a való életben ugyancsak

s hogy ez legfeljebb csak a kamaszkorban

aktuális - s átmenetileg -

hogy ő nem is volt kamasz!

 de hát irt róla 2 kötetet is!- mondom

de  épp azért irt a kamaszkoráról

annyit, mert nem is volt neki...-

mondja ő

(s erről is csakis én tehetek!?)

Van benne valami!

Én is arról az élet(em)ről akarok irni

most, a vége felé...ami nem is volt..."

(Miért is? Talán mert mindig más, azaz Más volt fontosabb... Lehet, hogy ezért is tetszettek ill találtak annyira el a Nyugat nőinek szavai?!!!

......

* http://magyarnarancs.hu/szinhaz2/szinhaz_-_nagy_asszonyok_-_biro_kriszta_nonyugat-75266

http://www.revizoronline.com/hu/cikk/2915/nonyugat-orkeny-szinhaz-thalia-szinhaz-poszt-2011/

aliz2. :: 2013. márc. 8. 11:51 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: folyóiratok, irodalom, könyv, LÁNYOM, színészek