28-án a Bajza utcában, az Irószövetségben reading azaz felolvasás volt, a költői szakosztály tartotta, Turczi István vezetésével, Géczi János vendége pedig Turi Tímea volt, azaz lányom...,
a kertszeretet áradt a Géczi versekből, az egyik meg felidézett egy képet, ami akkor támadt elém, amikor már közeledtünk az Irószövetség felé, a Bajza utcán, s egy fal mellett romló szememmel, a zöld bukszuson meglapuló kis hódarabokat jázminnak néztem, s bent hallom, pár perc múlva a haikuban:
miről beszéljek/ a lehullt jázmin mellett/ tudom, s nem tudom
az tény, hogy nekem a jázmin, akár félrenézett, akár valódi, mindig, illatával is, a gyerekkori kertünket idézi...(az elveszett édent...)
és az intellektuális bizonytalanság IS nagyon ismerős... ami máshol is jelen van: "erről sokmindent nem tudok, erről a versről de hogy vers abban reménykedek..." (én is!)
igen , a fő, hogy a vers legyen..."...)
aztán az "esteledés" öreg problémája...:
"esteledek e sötét testben... hol vagy, hol nem... mondjad el, mi lesz odaát"
"hullnak rád a tenyérnyi falevelek"
Majd vendégét mutatta be, mondván, hogy mestere Ilia Mihály elbeszéléséből ismerte meg ő hivta fel a figyelmét Turi Timeára, mondván hogy oda kell rá figyelni, (bár akkoriban prózákat irt, de Radnóti Ikrek hava
c. művéhez hasonlitotta azt a sajátosságát, hogy a bekezdések végén megemelkedik, és eget-földet össze tud fogni....
"elképesztőn bátor"nak titulálja a verseket, ami meg fog jelenni kötetben, a Kalligrammnál, (hogy ciklusokba rendeződve, ezt múltnak tett engedménynek róva fel, meg azt is, hogy ilyen fiatalon mindenképp "arcot" akar mutatni...)
a versek külső és érdekes sajátosságaként említi, hogy olyanok mint a duplafedelű történetek, leginkább a zsidó történetmondáshoz hasonlitja, amelyek végén mindig kiderül, hogy "nem erről van szó", hanem a történet fölött van valami jelentés! Ezt nagyon szereti benne...
Neveket emlit, költőrokonokat: Emily Dickinsont, Sylvia Plathot...
és azt a különösséget , hogy törékeny, illemtudó stb. jellemvonások mögött, ellenére, a versekben brutálisan, konokul kemény, egyenes... itt Nemes Nagy Ágnes,(mívessége) Gergely Ágnes neve is felkerült a rokonköltők listájára. S végül az "egyik legigéretesebb pályatárs"nak nevezte...
Aztán pár szóval a bemutatott is jellemezte saját költészetét, illetve, kiemelte, hogy legfőbb kérdése az volt, hogy is lehet valami megtörténte után elmondani ezt a valamit (merthogy a "történet" kulcsszó ebben az epikus költészetben)..
beszélni a férfiakról, titkos életemről, (E.D. magánéletről),a megnemtörtént dolgokról, amik mégis megtörténnek, mert nem múlnak, a túlélők magányáról, azokról, akiket elhagyott,(mégis ottmaradtak vele),fogalmi költészetről, szerelmi költészetről, és Szép Ernőről a Molnár büfében ...
amiben az ironikus hangok után különösképp meglepett ez a sor: ... hogy nem kellett tovább gyereknek lennem (különösképp, ha a gyerekkori kötet címével is (...gyereknek lenni...) egybevetem)
a versek felolvasását élénk figyelem és tapsos tetszés követte...
majd a házigazda Turczi úgy konferálta le, hogy valószinű az év lirai felfedezését halljuk (jelzem , ezt már írásba is adták a Bárka egy évvégi körkérdésére adott válaszban), komoly revelációt jósolva meg a kötetnek (csak ne kiabáljuk el! - várjuk!)
aliz2. :: 2012. márc. 1. 8:45 :: 4 komment :: Címkék: kapcsolatok, költészet, könyv, lányom, versek
