tegnap láttam egy babakocsit a zöldséges közelében, ahova épp mentem, ott tologatta az anyja, lányom egykori iskolatársa (fölötte járt eggyel az általánosban)... kiderült, hogy pontosan egy napon született a kisbabája lányoméval; mondtam is a zöldséges melletti boltajtaján kipislantó nagymamának, hogy napra egyidősek az unokáink... pár napja láttam egy másik babakocsit is, azt is a nagyanyja munkahelye (irodája) elé tolta az anyuka... nnna, nem mondom, hogy irígy vagyok, de milyen jó lenne állandóan egy városban lenni az unokámmal/lányommal!.... érzem egyre inkább... Viszont a napokban tologathattam én is az unokámat... kint a szabadban, először, egyik délelőtt a védőnői tanácsadóba mentünk-jöttünk vele, babamasszázsra, (végigaludta az utat):
aztán, otthon, délután folytatódik a séta utáni jó alvás...
másnap csak sétálgattunk az óbudai napsütésben, az új sétányán, mint egy kisvárosban.... akárcsak a miénkben lennénk(?):
aliz2. :: 2013. febr. 20. 6:46 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: Budapest, fotók, időjárás, kapcsolatok, LÁNYOM, MAKÓ, UNOKÁ
