muszáj "felmennem" Ferihegyre, - IC-n, ha már ott is van egy megállója-, 16,30-kor kell érkeznie a repülőnek Stockholmból, ha már "muszáj" volt integetnem a felszálláskor , így teljes a kép, meg kell néznem a landolást is...
bár lányom előtt titkolom, mikor indulás előtt hív telefonon, még Stockholmból, a repülőtérre menet buszból, majd ott is a beszállás előtt, mert úgyis lebeszélne róla, feleslegesnek tartaná, tartja, mint ahogy a kikísérést is...
de hát nekem nem "felesleges"!...
és úgy látszik másoknak se, (ha nem is 200 km-ről), mert itt a repülőtéren azért nagyon sokan vagyunk, akik várjuk az érkező járatokat - talán még többen is mint az érkező utasok?
pedig hó is esik, jó sűrűn, tiszta empátiából, hiszen Stockholmban is esett,-bár itt az elmúlt napokban napsütéses tavasz volt - eddig - a reptéri kilátón bárkitől kérdem, hova fog beállni a stockholmi járat, sorry-t kapok, de aztán megemberelem magam, tudok én angolul! - ha már bizonyítványom is van róla -, úgy hogy így már értékelhető választ is kapok... jó helyen állok, és a tábla tanúsága szerint 16,14 perc-kor, tehát a várhatónal előbb be is kell fusson a repülő... de hol? nem látom? áll ugyan 2-3 monstrum lent, a látókörömben, egy lánycsapat mellettem, kérdem tőlük is, tudják-e melyik a stockholmi? ők melyiket várják? azt mondják, azok a repülők már rég bent állnak, amúgy nem várnak egy repülőt se, csak kijöttek nézelődni (milyen jó szórakozás - hát ezért ők nem is izgulnak, csak röhögcsélnek) aztán látom bekanyarodni gurulva az induláskor már jólismert lilás gépet... hát megérkeztek; havas az orra. Sötét van már és köd, hiába meresztgetem a szemem, nem tudom jól kivenni az utasokat, csak a sziluettjüket..., de későn veszem észre, hogy két lejáró lépcsőn is közlekednek, nem csoda, hogy nem látom, akiket látnom kellene; már mindenki leszállt, a 2 busz is elgördül az utasokkal; én is lemegyek az érkezési oldalra, ahol már rengetegen vagyunk, egy anya két kisgyerekével mögöttem, lessük a ki-kinyiló csapóajtót, aminek tükörablakaiban csak magunkat láthatjuk, de a kisebb gyerek apját véli(de csak véli!) látni, bár hamarosan egy férfi(az apa) ezzel a kis gyerekkel a karján, az a nyakába csimpaszkodva, jön boldogan a család többi részéhez, tolva a csomagját. Lányom elég későn tűnik fel, jó, hogy már jóval előbb telefonálta, hogy várják a csomagjukat, én meg -mondom - rájuk... meg is lepődik, bár sejtette.... Szerencsére meg se kottyant neki az út, az első repülőút - most már - végre lehagyott engem - utazás terén (is) , ha nem is az országok számában - de a repüléssel tökéletesen!- én még életemben nem ültem repülőn - még a repülőtéren is csak most először (azaz másodszor - az indulással)...
a digitális fényképezőgépet elzsákmányolom, benne a stockholmi képekkel, megígérve, hogy gépre rakom és visszaküldöm email...
de azért hangon, képen, emileken túl a személyes jelenlét pár másodperce is többet ér - mint minden virtualitás..., mert csak az "igazi"
a kép csak "kép" (másolat, pótlék) - persze távollétben (mint még tegnap, mikor Stockhomból jött, emil mellékletként, nagyon jól jött...) Meg hát, hogy is tudhatnám másképp, máshonnan, hogy hogy is néz ki pl. a stockholmi királyi palota, illetve lányom ( ha előbb lesütött szemmel, aztán meg kicsit homályosan is, de) a királyi palota előterében:
3foto
aliz2. :: 2009. febr. 10. 22:45 :: 5 komment :: Címkék: foto, lanyom, utazas
