előkerült az íróasztalfiók mélyéről egy postai boríték, Ausztráliából, tele nagybátyám verskézirataival... köztük egy, címében is nekem ajánlott, engem megszólító, amit apuról irt, a bátyjáról, akit annyira szeretett, és akinek az elvesztése örök fájdalom maradt számára (is),
"...tudat alatt érzem /Hogy ő valahol /VAN s ha van van miért élnem/Eltemetetlenül múlt el ő a porban/De csak teste tűnt el lelke valahol van/És van – óh van érdek nélküli szeretet/Én úgy szerettem őt s szeretem örök testvéremet"
és talán az iránta érzett szeretetből ruházott rám, illetve apai érzelmei voltak irántam ... a fájdalmunk meg apu elvesztése miatt közös, csakhogy ő ismerte a bátyját, én meg nem ismerhettem az apám valójában. (csecsemőként láttam csak). És én a nagybátyámban, - akit csak 20 évesen ismertem meg igazán (mert külföldön élt) - apámat kereshettem...
Aztán bekapcsoltam a tévét, és épp az a film ment , az 1946-os, Gertler Viktor rendezte Hazugság nélkül, amiben ő is játszott, a tánctanárt alakította, és ő volt a film koreográfusa is. Már csak Latabárt meg Básti Lajost, meg Somlai Arturt láthattam, mert az utolsó 20 percben kapcsol(ód)tam be, akkor is véletlenül (ha vannak véletlenek egyáltalán) , de onnan már ő nem jelent meg a filmben..
aztán kiderült- kinyomozták nekem a fb-on- hogy 2 órakor (hajnalban) a DunaWorld megismétli a filmet, hát ébren maradtam... és csináltam egy-két fotót, meg magnófelvételt az énekléséről (mert nem csak táncolt , énekelt is a filmben a nagybátyám)
és aztán álmodtam.
nem emlékszem mindenre, csak az utolsó képre, ami már szinte félálom volt, vagy éber (lucid?) álom... utána rögtön felébredtem... A nagybátyám láttam öregen, kopottasan, (ahogy életében soha!).és bottal a kezében, a Margit híd budai hídfőjénél, épp szállt fel a Pest felé menő villamosra, és "csak ment , nem is nézett énrám"... és ettől én nagyon szomorú lettem, mert annyira képtelenségnek is tűnt, mintha haragudott volna rám, vagy inkább csak közömbös volt,( ami szintén hihetetlen), én ott maradtam a sínek mellett, a villamos meg vitte el... nem tudom hova (felébredtem), de lehet, hogy a Margitszigetre, hiszen az a következő megálló, és az egyik előkerült versben, amiben hon(azaz inkább Európa)vágyáról irt, Ausztráliából, egész Európa iránt, sőt vallott a hiányzó európai városokról, s a régi Budapesttel kapcsolatban a szeretett(!) Margitszigetet (és a Gellérthegyet ) "vágyta".. ezt álmomban tudhattam...
és hátha találkoztak (a lelkük), apuval, ha nem is a "szeretett" Margitszigeten, vagy az Andrássy úton, ahol végtelen sétáikat tették, hanem valami égi úton, ahol a lelkek találkozhatnak, kell hogy találkozzanak, talán együtt vannak, mint itt ezen a képen, kiskorukban (amit én kunyeráltam el, mikor 20 éves koromban találkoztunk a nagybátyámmal, és egy padlásraktárban, Zürichben, régi családi fotókat nézegettünk...) A
képen, látszik, apunak (a bátynak, vékonyabb és nem olyan formás a lába, a rövid nadrágban, hát mert az öccse, kivéste, lefaragta a képről... de apukám nem haragudott...)
remélem együtt vannak "valahol"...
aliz2. :: 2013. jan. 21. 0:53 :: 5 komment :: Címkék: álom, apu, Budapest, emlékezés, film, fotók, kapcsolatok, rokonok, tévé
