már napok óta látom lázas készülődéseiket akár egy premier előtt szinte én is izgulok és nem is akarom még elkezdeni várok vele....   de hiányzik a gondtalan ücsörgések egy jó kávé (esetleg rossz újság) meg a mindenes noteszom mellett valamelyik terasz napsütötte részén... egy kis élet...…

  ha váratlanul az amúgy is virágzó fákkal szegélyezett bicikliútjaimon előbukkan egy orgonabokor vagy akár csak egy ág... az -ha lehet- még csak tetézi az újuló természet virágai fölötti örömöm... mert az orgona számomra a gyerekkor, az otthon is egyben... már az illata is elég ahhoz, hogy…

úgy adódott, hogy a Margit-szigetre kellett kimennem, mielőtt Pestről, a Nyugatiból, hazautaztam egyébként úgy zúdulnak oda Pestről és Budáról az emberek, mintha valami vákuum szippantaná be őket valóban se nem Pest se nem Buda , ami a két városrész közt a Dunában van hanem a szó igazi értelmében…

szép, szomorú filmet láttam Szegeden, A Belvárosi Moziban . Méghozzá díszelőadásban. (Egyébként valójában számomra már minden moziban látott film díszelőadásnak számít, miután, mióta városunkban megszűnt a "filmszinház" - hol van már az az idő, mikor szinte minden filmet megnéztünk ott?! -…

 van mikor estére süt ki a nap mielőtt lebukna  

   belenéztem a tiszteletreméltó Fülöp főherceg temetésébe (sajnos az egészre nem volt időm, mennem kellett) de valami lenyűgözött és marasztalt... a különböző jelképes lobogókkal letakart koporsót vivők diszlépése, különösen a lépcsőkön   pont úgy léptek mint én szoktam a térdbajom…

        "Majdnem mindent, amit a könyvszakmáról tudok, nőktől tanultam. Nem tudom, hogy ez mennyire véletlen, de így alakult. Úgyhogy erős bennem a gyanú: nem az van, amit szokás mondani, hogy jelenleg egyre több nő dolgozik a könyvkiadókban, hanem az, hogy egyre jobban látjuk őket, hogy már…