Megint élénkpiros hosszúkás boriték a postafiókomban. Megint meghivó a Polgármesteri Hivataltól, karácsonyi ünnepségre, a Hagymaházba. Amióta nyugdijas (egykori) "közalkalmazott" vagyok így megy ez... És ez nem most volt először...
Emlékszem, legelső alkalommal Hernádi Judit és Gálffi László kettős szinjátéka volt a főajándék (meg édességféle a végén, hozzá), tavaly is Hegedűs D Géza...
Az idén hiába kerestem valamelyik fővárosi művész nevét a meghivón. Helyette azt láttam, hogy "közreműködnek a Makói Oktatási Központ diákjai"...
(ez magyarul azt jelenti, hogy a helyi középiskolások szerepelnek - valószínű anyagi okokból - az ő honoráriumuk biztos egyszerűbben megoldható - de az biztos, hogy alkalomhoz illő és méltó ajándékot kaptunk tőlük, és szívvel adták (biztos nem "honoráriumért", a taps meg a dicséret elég volt nekik - s azzal nem spórolt senki.)
Kicsit eklektikus volt az összeállitás, úgy tűnt, hogy mindent meg akartak mutatni benne, műfajtól, stilustól függetlenül... de igy olyan volt mint egy igazi, zsúfolt, telepakolt karácsonyi ajándékkosár... szeretettel adták szeretettel fogadtuk.
Dehát a karácsony erről szól. (A polgármester meg előtte még külön is, arról, hogy minél több szeretetet adunk, annál többet kapunk. De a szeretetet nem lehet kikényszeríteni. Csak adni... Igaz. Azt hiszem, a szeretet érzése az adásé, és nem a kapásé, amúgy is. Hát mi most kaptunk... de aztán, ahogy hazaértem, és bekapcsoltam a tévét, épp Ranschburg Jenőt interjuvolták a Dunán, és arról is beszélt, egy Kovács Margit kerámiával a kezében, amit a hallgatóitól kapott ajándékba, hogy ő nagyon szeret adni, de kapni is. Igen, azt hiszem, annak is van művészete, érzelemkulturája, és ezt bevallani bátorsága, és meg kell tanulnunk szeretettel kapni, elfogadni is! Meg magunkat szeretni is! (És megbékélni magunkkal. Hiszen csak akkor tudunk másokkal, a világgal is. (ezt is mondta a polgármester - jé, milyen spirituális lett, ő is...(?)
aliz2. :: 2010. dec. 17. 18:42 :: még nincsenek kommentek
Kategóriák: ünnep :: Címkék: eloadas, hagymahaz, MAKÓ, unnep
tévedésből bevett altatók
estére E-t kéne szednem ...(?) elfogyott...felhivtam a körzeti orvosomat a pótlására, és megkérdeztem, hogy ez a nyugtató altat-e? (ugyanis mindenképp nagyon aluszékony vagyok, sokszor nappal is) azt mondta ez jobbik eset mintha álmatlan lennék (hát van benne valami) tulajdonkéopen nyugtat, de van aki altatónak szedi...
olyan sötét van s olyan hamar, hogy tévedésből bevettem az utolsó szem eliniumot...még nem este, úgy 5 körül
háát el is aludtam, egyből egész fél nyolcig
ami elég bosszantó mert nem tudtam a szokásos péntek esti zoomba bekapcsolódni, igy nem láthattam lányom s főleg unokám (ha ők, mint általában ott voltak)
...
az esetről meg eszembe jutott egy régi másik
fájt a torkom, s iskolába sietve bevettem az asztalra kitett két gyógyszer közül az egyiket, ami . mint már az iskolában kiderült,hol az első matek órát padra borulva, alva töltöttem -... anyu altatója volt...!
