FÉLNAPOM SZEGEDEN 2009

2021. december 15. - gond/ol/a

szegedi napom volt (azaz csak egy fél), lányom elé mentem be a szegedi pályaudvarra, annyira el is szoktam az utazástól, hogy kerülgetett is a rosszullét, de a levegőn elmúlt

az igaz, hogy arra a (4.)vágányra volt kiírva az intercity érkezése, amin már bennállt egy majdan induló, s ettől megint - csak máshogy - már-már rosszul lettem, egy perccel a vonat várható érkezése előtt, de aztán szerencsére észrevettem a kiirásmentes 5.vágány távolából az Pest felől érkező IC közeledő fényeit, s nem sokkal később lyányom is felismertem a kis drapp bundájában, kötött sapkájában... rég láttam (vagy nem is olyan rég? csak a nagy földrajzi távolság mindig hosszabbnak tünteti fel az időt is a tere mellé)...

Neki az egyetemen volt dolga, órája, én addig elmentem a Somogyi Könyvtárba visszavinni azt a szerb utikönyvet, amit még az én Novi Sadi utam előtt kölcsönöztem ki, és közben észrevettem a folyosón egy - holnap nyiló - kiállítást, Chopinról, e mottóval:

"A középszert még érinteni sem óhajtanám"

sikerült -végre- vakutlanul, "dokumentum" üzemmódban csinálni egy fotót az egyik Chopinről készitett ceruzarjazról,

Meghatott az a levélmásolat , amit anyja irt fia névnapjára: (1848 februárjában):

"Szeretett Frideric! Mint mondhatnék születésed és neved napján? Mindig egyet, hogy Téged az isteni gondviselésnek ajánlak, és minden nap testi és lelki áldásodért imádkozom, mert enélkül minden hiábavaló (...) Búcsúzom és csókollak drága gyermekem; adjon neked az Úristen egészséget és bölcsességet, ezt kívánja neked Anyád."

Volt egy rajz Zelazova Voláról is, ahol született. Én jártam itt, 63-ban az egyetemi énekkarral, végighallgattunk a kertben egy csodálatos Chopin hangversenyt...

majd, egyszer - összehasonlitásul - kikeresem az ott készitett fotót is)

már elmenőben tűnt föl hogy az alagsorban is folytatódik a kiállítás, itt már inkább Chopin utóéletével, követőivel, de még mindig nem tudtam elszakadni a könyvtártól, egy teremből előadás szűrődött ki, "fájdalomtest" meg egyebek, könyveket is árultak, ott megkérdeztem mi ez az előadás, kiderült, hogy Közéleti Kávéház keretén belül zajlik, úgy hogy - az díjtalan - beosontam, és nem is bántam meg, Tolléről szólt az előadó, és le is vetitett egy filmet Tolle előadásával -(látványával- "jelen-létével" )- épp erről, hogy a MOST-ot, a jelen-létet kell megragadnunk, bár szokványos tudatállapotban többnyire a múlton rágódunk, és jövőt firtatgatjuk. A MOST jegyében egy jó kis meditáción is részt vettem, ami után tényleg "mintha kicseréltek volna" , elmúlt a napok óta meglévő zaklatottságom "most"...:)

Az egyetemen az óra jócskán elhúzódott, addig kiolvastam az összes egyetemi lapot, (közte a Szegedi Egyetemet, benne lányom friss tárcája, most kivételesen Újvidék-i "szomszéd(ok)ról", de "már" fél 10-kor itthon voltunk. Nekem ez egyértelműen itthonom, az egyetlen, de lányomak több is van... (Ő amúgy is gyerekkora óta, vallja, feleselve is Tamási Áronnal, kivonva az ő"valahol"ját híressé vált mondatából:-azért vagyunk a világon, hogy otthon legyünk benne -Remélem azért tényleg "itthon" van itthon, ha rövid időkre is.