(plakátfotó) 7-re mentem a Grandkaféba, ahol a Hajnóczy tanulmányokat megjelentető egyetemi "műhely", aminek lányom is tagja lett - tartott bemutatkozást ... igazán bemehettem volna előbb is Szegedre, s nem az utolsó lehetséges busszal, ráadásul úgy szálltam fel, hogy szórakozottan, tévedésből a sofőrtől Makóra kértem a jegyet! (Makón!) Mintha máris vissza akarnék jönni, aztán persze ottragadtam, különböző okok miatt, és a legutolsóval, az imént , értem haza... de jó volt egy kis frissebb szegedi levegőt szívni, pláne este, mikor már elül a forgalom meg a lárma.... kérdezte lányom, a "szereplés" után, hogy megérte-e bejönni - nem is igen tudtunk, amúgy beszélni, mert mint ahogy a közönségnek szánt bemutató előtt, utána is ottmaradt még a tisztelt "műhely"társaság "zárt" kerekasztalbeszélgetésére - hát persze, hogy megérte - különben is még az én könyvtáramból olvasta a tanulmányához is az egyik Hajnóczyt - az én figyelmemet a szinjátszócsoport vezetői tanfolyamon hívta fel rá egy hallgatótárs még a 70-es években, mondván a szenzációt, hogy megjelent A Halál kilovagolt Perzsiából c. könyve... nem lettem fanatikus H-rajongó - egyáltalán - de korjelenségként néminemű közösséget mégiscsak vállalnom kell vele - annál is inkább, mert annyira de annyira benne van az akkori -közös- korunk a szövegeiben - mint valami dokumentum, majdnem mint maga a valóság(unk)
(meghát hogy ne mennék be, ha lányom "szerepel"...s hogy is ne "érné meg"?!)
aliz2. :: 2007. dec. 6. 23:51 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: irodalom, lanyom, SZEG
