A SZEGED ÉS AZ IDŐ 2008

2021. december 04. - gond/ol/a

A SZEGED folyóirat 20. születésnapját ünnepelte ma, a szegedi városházán. Kicsit elkéstem, a busszal - a háromnegyedórás útlezárás miatt - a bevezető zeneszámról, de a beszédre már beértem a díszterembe, ahol lányom már ott ült, első sorban, mint a lap egyik szerkesztője. Ezt a 20. éves lapszámot amúgy is huszonévesekkel csináltatták főleg, stílszerűen; interjúkat készítettek a város idősebb szellemi embereivel, minden generációból. A bevezető jegyzetet lányom írta. Elgondolkodtatóan, a idő múlásáról. (vagy múlhatatlanságáról? mindenesetre a címben ez meg van kérdőjelezve:

"Megáll az idő?" Oldalt a mai fotója, s alatta (bár nem mondták meg neki!, nem is örült volna! ott van a mai 24 éve első felét összegző"...gyereknek lenni" c. kötete borítója, az akkori önarcképével. Mikor már a fogadáson egymás mellett ülünk eszegetve a salátát, oda is jön egy ismerősünk, miután "elnézett bennünket" eszébe jutott és eszünkbe juttatta, amikor még a kislány lányomat kísérgettem fellépésekre, tévészereplésekre, mindenhova.... (most azt kivánta, hogy majd - bár nem sürgetésből mondja - az unokámat is ugyanúgy kísérgessem...)

már megint ez a fránya idő!

az ünnepség végén emléktárgyakat osztottak a lap munkatársainak, ismerős nevet hallottam, egykori angol tanáromét, fekete haja megőszült, 90-en is jóval túl lehet, de még mindig robusztus és vitális; valami 8 könyvet irt, mint mondja később a folyosón, most lesz karácsonykor a legközelebbi bemutatója... a kulturtanácsnok - földim , együtt jártunk szolfézs órára - siet végig, fontoskodva a folyosón, én mindig látom benne az egykori, tágranyitott szemű, kedvesarcú kisfiút - pedig hol van az már! (bár a kedvessége meg kell hagyni, megmaradt.), fehérbe borult a most nyugdíjazott levéltári igazgató feje is, (nemrégiben jelent meg monográfiája a városról) valamikor együtt jártunk egyetemre, ugyan ő pár évvel még alattam is!, meg diákszínjátszóinkkal különböző fesztiválokra, versenyekre ... most látom csak, hogy akkor még mennyire ifjan...

...de mindenki teszi még a dolgát! s ez nagyszerű. ugyanakkor, ahogy a szintén fehérhajú főszerkesztő az ünnepi beszédében mondta: "jönnek az új generációk, okosabbak, felkészültebbek, el kell hozni tőlük az értékeiket..." ők viszont érzik - az interjúk is ezt konstatálják, hogy mennyire szükség van a felettük levő generációk tapasztalataira is. Ahogy lyányom is írta a jegyzetében , a fiatalok idősebbekkel folytatott beszélgetéseire utalva: "...szép metafora ez, mert hát így élünk, legalább is így kéne élnünk ebben az emberi társadalomnak nevezett nagy családban: beszélgetve, más időkkel a hátunk mögött."... Jelzem már két évesen is folyton ezt mondogatta (jó 40 évvel idősebb anyjának): beszéljünk, beszéljünk! S azóta is ezt tesszük...