2007 nov 19
Ma 4-kor Szabó Magda olvasás közben ....
egy írónőről, olyanról, amilyen ő (volt? van!) csak kerek mondatokban illene irni nekrológot(?)
á, nem, dehogyis - itt maradt a könyvekben, amik az élete értelmét jelentették
egy könyvet tartott a kezében még akkor is...
talán csak az lett volna "méltóbb"(?) hozzá, ha irás közben...
mint Moliere játék közben (vagy utána?), de a színpadon,
mert neki meg az volt az élete
értelmes, tartalmas, múlhatatlan életek
nem érnek véget, csak abbamaradnak...
a Für Elise is befejezetlen,
most már, az is marad
pedig a fejében megvolt a folytatás
------------------------------------------------
lányomnak tavaly adott interjujában beszélt is róla....
Milyen kedvességgel, figyelemmel, fiatalsága iránti figyelemmel, empátiával kezelte! Lányom korábban olyan nagyon nem rajongott érte, de az interjú után, mintha kicserélték volna, lelkesen mesélte, hogy átölelte, megcsókolta az irónő, még azt is mondta, olyan a szeme, mint az övé (volt)... ( a szemről meg ugye tudjuk, hogy a lélek tükre) Mondtam is neki, hogy legyen büszke, mert majdnem olyan ez a gesztus, amit kapott tőle, mint amikor a legenda szerint Lisztet megcsókolta Beethoven -(vagy kevésbé ismerten Gyerzsavin Puskint)
---------------------------------------------------
Nekem kedvenc irónőm volt, különösen kezdő tanár koromban. Minden könyvét elolvastam. Menedék (is) volt.
Aztán kicsit eltávolodtam tőle...
De az Ajtót persze elolvastam még... Meg a Für Elisét is... elkezdtem... Valahogy félbemaradt aztán (vissza kellett vinni a könyvtárba?),vagy tudatalatt direkt elraktároztam későbbre, hogy maradjon inségesebb időkre? (Thomas Mann életművét is beosztottam, a Doktor Faustusszal jó sokat vártam - most már csak előlről kezdhetném... újra; da capo al fine) Azért is hagyhattam abba a vége előtt a Für Elisét, hogy ne legyen vége... NE LEGYEN VÉGE! A Beethoven darabot se tudtam sose megtanulni végig... (pedig szinte csak ezért akartam zongorázni is megtanulni (a hegedű mellett) De így, befejezés nélkül, ott maradnak, rezegnek a levegőben... hatnak
Für Elisék
itt vannak, rezegnek az éterben tovább... á mollban
aliz2. :: 2007. nov. 19. 23:39 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: nekrolog, SZABO
