már a meghivó is megörvendeztetett, a makói művészteleptől, hogy Sipos László eddig fekete-fehér grafikái, egyszerre kiszinesedtek. A kiállitás cime is: Szinvetés. Hát mi meg arathatjuk az élményt, a kiállitáson, a könyvtárban, ahol annyian vannak, hogy a biciklim se tudtam elhelyezni a könyvtár előtti tárolókba; azon kivül se maradt hely rá. A megnyitó már folyt, hogy odaértünk - lányommal - ő gyalog én a biciklimen, de a terembe is alig lehetett beférni, csak kukucskálni a könyvtárpult mögül

a túlnani művészi eseményre, hallgatva Feledy Balázs értékelő szavait, s ott látva a (szines) képcsücsköket , az alkotójukat, és vendéglátóként a könyvtár igazgatónőjét, Mátó Erzsikét...

aztán közelebbről is a képek...

meg az ismerősök, sokan, régiek,  ("mindenki együtt" - mondja is lányom egykori általános iskolai igazgatónője, rajztanára is... örömmel...

hát jó is, ha lányom is itt! - ha csak látógatóban is - de köztünk, mint pár éve még mindig... jó, hogy pont akkor jött, amikor kiállitás is van itt... (ahonnan nem igen szoktunk volt hiányozni...)

aliz2. :: 2011. aug. 12. 0:38 :: 7 komment 
Kategóriák: kultúra :: Címkék: festok, kapcsolatok, kiallitas, konyvtar, lanyom, MAKÓ