A Kalligram irodalmi és művészeti folyóirat új, dupla számának cimlapján KOSZTOLÁNYI, tulajdonképpen övé a szám, több írás is vele foglalkozik. Divatban van, egy ideje. Nem igy, még a 60-as években, közepén irtam pedig belőle a szakdolgozatom! (A lirikus Kosztolányi és a valóság) Egyik kedvenc költőm lett, volt, maradt.. de a mostani számot nem csak az ő kedvéért vettem meg, az Irók boltjában, Pesten, hazafelé jövet, (merthogy Makón nem lehet kapni sehol se irodalmi folyóiratot...), hanem mert lányom is benne van (sőt közvetve, a versekben én is, ha elvonatkoztatva is, és inkább a régi családtörténetszilánkokban a régi énem , - az "anyám" kitételben igazán nem tudhatok más(valaki)re gondolni...művészi elvonatkoztatás, általánositás és absztrakció és szabadság... ide vagy oda... meg azzal együtt, hogy több alany szerepel bennük, az én anyám is...(olyan történetben is, amit csak tőlem hallhatott lányom..), és a lirai alany egymásba mosódva néhol -mégha "kevés"nek is bizonyul -kimondva- is : a "nincsen elég szám, személy"),

ÉS-t is vettem, mert hogy a héten épp abban is megjelentek versei, s bár ez kapható Makón is, bár ebben nem szerepel makói vonatkozás (mint a Kalligrambeli ciklusban a régi patinás makói cukrászda is, a Hóvirág..., ugyancsak önmagán túlmutatva, a jelképesség felé, viszont irodalmi kedvencek annál inkább: Szép Ernő, Emily Dickinson és Esti(azaz megint csak Kosztolányi, alteregojára való utalással)... Mivel ezúttal nem volt túl nehéz az uti cuccom (csak egy napra akartam felugorni, igaz, majd' 3 lett belőle), megvettem végre Popper Péternek a zsidóságról szóló könyvét is, ("Az élet sóját") (ami ilyen tárgyú előadásaiból lett összeállitva

Az Irók boltja melletti Menzán, mig hozták az ebédem- a változatlanul nagyon udvarias és kedves pincérek (immár ők is "kedvencek") - olvasgattam-lapozgattam..., a kávém mellett is... kicsit megidézve a régi makói Hóvirág cukrászdát is 

(ott is még kávéztam..., anyukámmal: kislányommal is, mignonokat ettünk, kedvenc hely volt, Koronaebéd után, meg amúgy is... hova is tűnt minden a multak iszapján ...de jó, hogy a Kalligramban, lányom verseiben most benne van... s de jó, hogy "...ars longa"..(olvasom épp Poppernél, hogy a művészetek , a képző-, a zene tulajdonképpen egy magasabb tudatállapot (ami felé remélhetően haladunk, (remélt) evoluciónkban - s ja, igen, kellemes zene is szólt az ebéd mellé, a Szépművészeti Múzeumba viszont hiába indultam Brueghel kortársai felé, a bezárt kerités messziről eszembe juttatta: hétfő - szünnap, pedig olyan jó lett volna a ma még általános, hétköznapi "tudatállapotból" ott is kiemelkedni, azaz triviálisan szólva "kikapcsolódni", mégha a középkor nem is kedvenc korszakom (sajnos a mai kor is egyre kevésbé - ha a közvetlen valóságot és nem művészi lepárlását, átlényegülését nézem...)

Mégis, hát perszehogy ... Élet és (művészet)Irodalom vonatkozásában is az Életre szavazok... de mennyire! (ez A LEGFONTOSABB..., ahogy a Kosztolányikedvenc is irta:

"AZ ÉLET ÖRÖK KINCSÉBEN HINNI"...!

(De ahogy - azt hiszem - a "Hóvirág cukrászda" családtörténeti vonatkozása is erről szól...)

2012 JULIUS 31