a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.
tele van a tévé makói filmekkel, a tv2-n pl a Maros-parti kalandpark, a lombkoronasétány, a Makovecz épületek, a Múzeumból kihajtott eredeti Ford modellel bejárva, aztán az m1 balatoni műsorában is a mi Makónkat, a mi fürdőnket, Maros strandunkat népszerűsitik... olyan imponáló képekkel (ami egyébként nem csalás nem ámitás), hogy ha nem lennék makói, biztos csurogna a nyálam , és nem hinném el, hogy létezik ilyen csodaváros! ahol ilyen gyönyörű helyeken lehet nyaralni..(jelzem anyukám mindig is értékelte a városunkat: Nyaralunk! volt a tudatos jelszavunk, ha nem is utaztunk el sehova, mondtuk, itthon is lehet, sőt! pedig akkoriban még nem is volt soktornyú, csodafürdőnk, csak egy lapostetejű, és a Maroson se volt holmi kalandpark, se lombsétány: csupán az egyszerű de nagyszerű természet: örök Marosunk, hatalmas, évszázados,titkokat susogó s árnyat adó fáival.)
Háborgok is magam felé eleget, hogy miért is nem járok (elszoktam!) rendszeresen a fürdőbe, se a Maros partra, sőt a lombkoronasétányt még ki se próbáltam .
Hát nosza , fogtam magam, és miután a szomszéd kerékpárjavitó keményre fújta a hátsó bicikligumit, kikarikáztam a Maros-partra, és felmásztam a lombkoronákig...,
Még csak nem is szédültem. De meg kell mondjam, nem a néha ingó soklépcsős alkotmányt csodáltam ott se,
hanem onnan is a tájat, a lombokat, és az itt-ott előbukkanó Marost.
És annál jobban, minél kevésbé nyúlt bele a természet "természetes" harmóniájába. (Az épitmény inkább csak belezavart a táj harmónikus bontatlan rendjébe, de kellett a távlathoz..., a magasabb nézőpont...)
S még csak nem is szédültem (furcsa, mert sokszor lent is...)
Csak gyönyörködtem.
Aztán, hogy beesteledett, 8 felé járt , a Lid felé vettem az utam, sok minden állta utam, csatornázás folyik a városban, elhagyott sóderhalmok, kiásott gödrök, úton-útfélen, útlezárások, vagy anélkül is akadályok, és folyton por kavarog a levegőben...előttünk is az egész utcahosszban, de annak meglesz az eredménye...Csak a kivágott hársfák végleg fognak hiányozni... S őszig még lárma és por...
Két arcú lett ez a város... A reklámfilmekben csak a szebbik felét látni. De hát örüljünk, hogy van szép fele is...(?)
Át-átevickélünk a porzónán, fel a lombokhoz.
Makovecznek úgyis ez a célja épületeivel (amiből a legtöbb van minálunk) összekötni a földet az éggel...
Nem is tudom miért jár folyton ez a pár Kosztolányi sor a fejemben:
a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.
és ezt lehet érezni lenn a porban és fent a lombok közt...egyaránt...
(azért fent, a lombok közt, közelebb az éghez és magasabb önmagunkhoz (önvalónkhoz) is - könnyebb)
