ezt a Kosztolányi (és Tolnai? és Esterházy?) kultuszt!

(mikor, 1966-ban Kosztolányiból szakdolgoztam -akkor szinte "elnyomott", elhallgatott volt - ki hitte volna...! de most aztán,  méltán, nem az..!)

az egész Thealter -szinte- a 70 éves Tolnai Ottó köszöntése jegyében zajlik, és látom, irodalmi-kulturális folyóiratok tömkelege neki szánja ünnepi, aktuális számát, a Thealteren meg-- a Jelenkor "vezénylésével" - Esterházy és Tolnai jelenlétével folyik megidézése, illetve egymás ünneplése a közös "előd"(?) ürügyén...

kávéháznak rendezik be a  régi zsina szinpadot, de már az udvaron is baráti "író-olvasó" körök...:

bent meg,... 

Esterházy felolvassa  a Ha én lennék Tolnai Ottó 

c. opuszát (a Jelenkorból egyébként, amit én is magammal hoztam, és már elolvastam , de egész más, ha  a szerző szájából hallom, és közben látom barátságos tekintetével kisérve a szöveget, és mellette a megszólítottat, mindkettőt "összeöltözve" világoskék ingben és mosolyogva, derűsen, hétköznapian természetesen és mégis ünnepivé téve az alkalmat, ahogy körbeüljük szinte őket, mi is, a hallgatóság, akár egy Kosztolányi korabeli kávéházban, ahol az írók éltek-írtak... (ami majdnem ugyanaz), most jól kihallgatjuk őket mi is...:

Ha én lennék Tolnai Ottó - mondja - mosolyogja Esterházy... ő lenne hatvanéves, én meg három, s rajta lenne a nadrágom...

...egy nagy ismeretlen szöveg vendége volnék...

 hogy megidéződjék -kettejük közt -Kosztolányi is...

mi meg az ámulattól szinte égig érünk:

De nem is Tolnai  Ottó szeretnék lenni,... hanem Tolnai Ottó baráti köre szeretnék lenni, a barátságnak egy fluiduma, folyója, egy mint olyanja.... 

....

lásd még:http://www.prae.hu/prae/articles.php?aid=2865&cat=3

aliz2. :: 2010. júl. 18. 10:39 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: irodalom, kultúra :: Címkék: irodalom, KOSZTOLANYI, kultura, szinhaz