aNYU SZÜLETÉSNAPJÁRA

102 éve született anyu

jaj, már 22. alkalom, hogy nem mondhatom neki, hogy Isten éltesse sokáig. 81 éves koráig "éltette"... a mi földi fogalmaink szerint. De tudom, (sejtem?) , és épp általa (általuk?), hogy a halál nem "vég", csak egy elszakadás ettől a dimenziótól, és oly keveset tudunk, arról, hogy mi van "odaát", de nem is olyan éles a határ...  én most is úgy szeretek beszélni azokról, akik "elmentek" (előre mentek) tőlünk, hogy valahol, valahogy valamiképp velünk is maradtak..., velük is maradtunk, nem véglegesen szakadtunk el.  Gondolatban , érzésekben (hogy egész egyszerű fogalmakat használjak - biztos nem.) Az én érzéseimben, gondolataimban biztos...

és az is biztos, hogy én inkább ünnepelek születést, inkább emlékezek arra, mint halál évfordulókra, (bár nálunk, mintha a nemzeti ünnepeinkben is ennek lenne nagyobb kultusza) Pedig a születés a legnagyobb ünnep. S ami, aki egyszer megszületett, az van.. az él. Azt éltetni kell... az emlékezetünkben, tovább.

 ....

születésnapra ajándékot szoktak adni; mit is adhatnék én most, az én anyukámnak?

talán azt, hogy egy-két szavát, tanácsát megfogadom. legalább most.

aliz2. :: 2010. jún. 20. 0:22 :: 3 komment 
Kategóriák: ünnep :: Címkék: anya, emlekezes, kapcsolatok, spiritualizmus, unnep