egy négytagú család ül le a közelemben egy padra, a sarki cukrászdából kijőve 

apa (még maszkban) anya és két kisgyerek, egy nagyobb meg egy picike

fagylaltoznak... de a nagyobb fiú felkel és elkezd körbejárni egy köralakú padon, ami egy fát karol át,

 nosza, követi a kicsi is... 

félek, féltem nehogy leessen, apró lábaival tipeg, majd neki-nekiiramodik, a nagyobb fiú el-elhagyja, nehogy lesodorja... a nagyobb abba is hagyja de a kicsi elbűvölten köröz, nem akar lejönni, élvezi, hiába szólongatják, kedvesen, később erélyesen a fagyival csalogatva, s ijesztgetve azzal, hogy itt hagyják -nem használ semmi, még a fába is belekapaszkodik - itt akar maradni

végül is győz az erőszak

és nagy sirás-rivás lesz a vége

az anya felnyalábolja a picit...a hóna alá véve, s az hiába küszködik...

látom a nagyobb fiú lerakja egy padtámlára a kicsi fagyiját,  mert az se kell neki

vigasztalhatatlan...

a bokrok eltakarják, de még mindig hallom a sirásását---