Hamlet s kezében  szegény Yorick koponyája.. én nem igy beszélek halottaimmal körém gyűlnek, élőn, elevenen s hallgatják mi történt velem mióta elmentek...   hát tulajdonképpen semmi sem csak folydogált az életem...

 volt kitől örökölnie unokámnak a nagy humorát.... anyja ritkán nyilatkozik meg a fb-on de mindig mosolyt keltően még a napokban , a téli szünet elején rakta fel ezt a képet ezzel a "felvezető" szöveggel: És nektek hogy telik a szünet?     persze 100nál is több likerra és élénk…

  tünemény utódaim felhivtak.... videocsetten, jó sokáig voltunk együtt, majdnem is, mintha egy szobában.... közösen... sajnos az én ajándékaim nem  tudtam "átnyujtani"még képernyőn se, "a hülye virus után" lesz sok pótolni valóm!!!! én viszont kaptam, lányomtól , vőmtől egy-egy remek  könyvet,…

        régi karácsonyokra gondolok frissen kivágott  fenyőfáira végighurcoltam a városon félzsidó gyerekemnek (de hát Joshué-Jézus is az) örömmel-kinlódva cipelve kókadt  tűlevelei elszóródtak a maradék a szönyegünkbe esett a trümóról el is dőlt egyszer (pedig a nagy tükör…

köszönöm a napnak hogy újra süt köszönöm a szélnek hogy lengedez köszönöm hogy élvezhetem köszönöm hogy újra élek nem tudom kinek de köszönet  

erős a gyanúm , hogy ez a fotó a Bori bányában, munkaszolgálatban készült   s talán apám látható bal oldalt? (a szemüveg, a bajusz...? az alkat!) kutatok utána!!!!

      elkerülöm  régi házunk udvarát Löwinger nagyapám  egykori fatelepét hol újabban  minden decemberben fenyőfavásár van   a kis jézusért ki ekkor született én majd csak januárban leszek meg   ha addig meg nem halok