tünemény utódaim felhivtak.... videocsetten, jó sokáig voltunk együtt, majdnem is, mintha egy szobában.... közösen...
sajnos az én ajándékaim nem tudtam "átnyujtani"még képernyőn se, "a hülye virus után" lesz sok pótolni valóm!!!!
én viszont kaptam, lányomtól , vőmtől egy-egy remek könyvet, és unokámtól:
most tessék figyelni:
egy sajátkezűleg irt MAMÁT , alatta egy nevető (ikon)arccal!!!!!
(na és azok a szivek se semmik, alátétnek! :)
nade, apropo nevetés:
unokám megjegyezte, hogy ő engem még sose látott nevetni... : (
nosza , most is mindent elkövetett, hogy felviditson, jobbnál jobb vicceket mesélt, aminek tényleg nevetésem lett a vége..
végig is zengett a szobán : MAMA NEVET! :)
örültem hogy sikerült... ez a legkevesebb, amit megérdemelnek!!!!
****
(de én nagyon fontosnak is tartom a vidámságot,
érdekes, mikor munkás napokon iskolába, munkába mennek lányom, unokám, mindig megkérdem, hogy unokám VIDÁM_E. de szerencsére általában a válasz az, hogy igen :)
(csak sajnos az ember nem mindig tudja csinálni, amit jónak tart, s másoktól el is vár -de majd igyekszem... mert nevetni jó! :))
